fbpx

Ki gondolná egy-egy akár véletlen balesetnél, hogy a lelkünk is benne volt a sérülésben?

Pedig így van – saját tapasztalatból mondom.

Még mielőtt rátérek a rándulások és ficamok lelki elemzésére, elmesélem, honnan származik a testi problémák lelki hátterében való hitem.

Réges-régen történt, hogy két fiam már éppen kisiskolás volt, egy éves lányomat még szoptattam és közben vártam harmadik babámat a hasamban…. Nagyon fárad voltam a sok „anya-anya-anya” szólongatástól és arra vágytam komoly anyai lelkiismeretfurdalás közben, hogy három napra nem szeretném látni a gyermekeimet és nem szeretném az a szót hallani, hogy ANYA. Viszont nem volt lehetőségem elvonulni három napra, mert nem volt segítségem a gyerekek mellé.

Történt aztán, hogy  az ebédhez hiányzott még valami alapanyag, ezért beugrottam a kispolski autómba és leszaladtam a boltba. Közben pedig vétlenül súlyos autóbalesetet szenvedtem olyan fejsérüléssel, ami miatt a mai napig 3 napra nem emlékszek………….

Na tessék! Erre vágytál, hát be is vonzottad magadnak!

Azóta tudom, hogy még egy vétlen balesetben is szerepe van a lélek akaratának.

Nézzük tehát, hogy egy-egy baleset fajta hátterében milyen lelki gyökerek húzódnak?

A törés szükségességét jelzik valamely “kificamodott” élethelyzetből. Nem mindegy, hogy melyik testrészünkön jelentkeznek.

  • A nyak a “nyakassággal” és a biztonságérzettel,
  • a kar a kapcsolatteremtéssel és a mozgással,
  • a váll a “vállalással”,
  • a könyök a győzni akarással,
  • a csukló és a kéz a “fogással”, ragaszkodással,
  • a csípő- és derékízület tája az állóképességgel, a büszke világszemlélettel függ össze.

A csípőficam például azt mutatja, hogy nem látjuk saját szerepünket a világban, aminek előzménye lehet az, hogy a szülők nem fogadták el, nem várták, vagy másnak várták a gyereküket.

A térdízületnél mindig az alázat témakörével szembesülünk – az érintett személy összekeveri az alázatot a megalázkodással.

A boka rándulásai és ficamai rejtett szabadság- és szabadulásigényünkről árulkodnak.

Share This