Háromféle anyagcsere típust különböztethetünk meg; 

• fehérje típus, 
• szénhidrát típus és
• egyensúlyi típus

annak megfelelően, hogy az adott személy genetikailag melyik anyagcsere irányba fejlődött az idegrendszere, vagy az égető rendszere szempontjából.

A táplálkozás hatásai az idegrendszerre – és azon keresztül a testsúlyra

Az emberi szervezet belső egyensúlyát számos ellenőrző és jelzőrendszer működése befolyásolja, köztük az egyik legfontosabb az autonóm, más néven vegetatív idegrendszer, amely tudatunktól függetlenül működik, és különböző agyidegek és gerincvelői idegek alkotják. Az autonóm idegrendszer két részből áll, szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerből. Ezek felelősek bizonyos szervek, szervrendszerek, és egyéb anyagcsere területek szabályozásáért. Részben egymás ellen hatnak, így gondoskodnak a szervezet belső egyensúlyi állapotának megtartásáról. 

• A szimpatikus idegrendszer a legtöbb leépítő és energiát igénylő anyagcsere-folyamatot irányítja, és a szervezet stressz-reakcióinak kiváltásáért felelős.
• A paraszimpatikus idegrendszer a legtöbb felépítő és energiát termelő folyamatot biztosítja, és a szervezet passzív funkcióinak létrehozásában játszik szerepet, mint az emésztés és raktározás.

Az autonóm idegrendszer által kialakított kontroll csak akkor optimális, ha mindkét idegrendszeri ág, a szimpatikus és a paraszimpatikus is egyforma hatékonysággal, és erősséggel látja el feladatát, és ezzel se egyik, se másik által szabályozott anyagcsere folyamat sem kerül túlerőbe.

Az autonóm idegrendszerre ható külső környezeti tényezők egyike a táplálkozás, amellyel befolyásolni tudjuk a szervezet homeosztatikus ellenőrző rendszerét, így szélsőséges esetben felborulhat az egyensúly.

A tudományos kutatások szerint bizonyos makro- és mikro tápanyagok, például fehérje, kálcium a szimpatikus idegrendszerre fejtenek ki nagyobb hatást, ezzel erősítve annak működését, míg mások, például a szénhidrát vagy a kálium, a paraszimpatikus idegrendszer működését erősítik jobban.

A tápanyagok egyensúlytalansága és egyes környezeti tényezők hosszú távú hatása vezetett az egyes idegrendszeri sajátosságokkal rendelkező táplálkozási típusok kialakulásához. Ennek alapján beszélhetünk 

• szimpatikus, vagyis aktív
• paraszimpatikus, vagyis passzív és 
• egyensúlyi típusú táplálkozási sajátosságokról.

Ez az idegrendszeri beállítottság személyiségünkben megnyilvánuló pszichés jegyeket is meghatározza.

Szimpatikus vagy szénhidrát típus

A szimpatikus dominanciával rendelkező embereket  szénhidrát típusoknak nevezzük. Anyagcseréjük akkor működik optimálisan, vagyis akkor vannak egyensúlyban, ha étkezéseik alkalmával nagyobb arányban fogyasztanak szénhidrátban gazdag élelmiszert, mint fehérjét vagy zsírt.

Mivel a fehérjében és zsírban gazdag élelmiszerek erősebben hatnak a szimpatikus idegrendszerre, túlzott fogyasztásuk egyensúlytalanságot okoz, ami esetén hajlamossá válhatnak komoly egészségügyi problémákra, mint 

• székrekedés, 
• álmatlanság, 
• magas vérnyomás, 
• szív-érrendszeri problémák, 
• daganatos betegségek.

A szimpatikus típus néhány tipikus ismertetőjegye:

• hajlamos hiperaktivitásra,
• racionális gondolkodásúak, a bal agyfélteke aktivitása erősebb,
• jól tud koncentrálni, gyors gondolkodás jellemző,
• érzelmileg hűvösebb, nehezen fejezi ki érzelmeit,
• hamar felidegesíti magát, könnyen aggódik, hajlamos dühkitörésekre is,
• siker és célorientált,
• nem igazán társasági ember,
• inkább vékonyabb testalkattal rendelkezik, hajlamos lehet átlag alatti súlyra is,
• jó izomtónus, az izmok látszanak, elkülönülnek,
• a vállak szélesebbek, mint a csípő,
• száraz zsírszegény haj, bőr jellemzi.

Paraszimpatikus vagy fehérje típus

A paraszimpatikus dominanciával rendelkező embereket  fehérje típusoknak nevezzük. Anyagcseréjük akkor működik optimálisan, akkor vannak egyensúlyban, ha minden étkezésük alkalmával több fehérjében és zsírban gazdag élelmiszert fogyasztanak, mint szénhidrátokat.

Mivel a szénhidrátforrásokban (akár keményítő, akár gyors felszívódású szénhidrát) gazdag élelmiszerek a paraszimpatikus idegrendszer működését erősítik, így fogyasztásuk egyensúlytalanságot okoz és ezért hajlamossá válhatnak a következő egészségügyi problémákra:

• hasmenés, 
• jelentős túlsúly, 
• cukorbetegség, 
• depresszió, 
• krónikus fáradtság.

A Horisan Metabolic Typing® táplálkozási ajánlásának a lényege, hogy az egyes étkezések alkalmával mindig az éppen aktuálisan gyengébben működő idegrendszeri oldalt kell erősíteni a különböző élelmiszerekkel annak érdekében, hogy az egyes vegetatív idegrendszeri ágak működése egyensúlyba kerüljön.

A paraszimpatikus típus néhány tipikus ismertetőjegye:

• hajlamos hipoaktivitásra,
• érzelem gazdag, intuitív, kreatív, a jobb agyfélteke aktivitása erősebb,
• kevésbé tud jól koncentrálni,
• melegszívű, könnyen fejezi ki érzelmeit, érzelmileg stabil,
• csak ritkán gurul dühbe, lassabban, jól átgondoltan cselekszik,
• nagyon kitartó, jól tűri a monotonitást,
• könnyen köt barátságot, számos társadalmi érdeklődési köre van,
• hajlamos túlsúlyra, könnyedén raktároz, inkább alacsonyabb és szélesebb testalkattal rendelkezik,
• az izmok nem különülnek jól el,
• a csípő szélesebb, mint a vállak,
• zsírosabb bőr, haj jellemzi.

A táplálkozás hatásai az emésztőrendszerre

Az egyéni különbözőségek abban is megmutatkoznak, hogy a sejtszintű energiatermelő folyamataink során milyen sebességgel alakítjuk át szervezetünkben az egyes tápanyagokat. Az emberi szervezetben az energiatermeléshez mindenekelőtt szénhidrát forrásokra és zsírban gazdag élelmiszer forrásokra van szükség. A fehérjék normál feltételek között csak csekély részét teszik ki az energiatermelő folyamatoknak. Az emésztőrendszeri különbözőségünk abban rejlik, hogy a sejtszintű energiatermelő folyamataink milyen sebességgel zajlanak. Mindezek alapján vannak glyko, azaz gyorségetésű típusú emberek, akiknél gyorsabban, vannak béta, azaz lassúégetésű típusú emberek, akiknél pedig lassabban, és léteznek olyan egyensúlyi típusú emberek is, akiknél optimális sebességgel történnek a sejtszintű tápanyag átalakító folyamatok. Az emésztőrendszeri különbözőségek szintén kifejeződnek  szellemi és viselkedésbeli jegyekben is, sőt kihatnak a fittségi állapotunkra és a táplálékokra adott reakcióinkra is.

Glyko vagy gyorségetésű típus

A glyko, vagy más néven gyorségetésű típusok a szénhidrátokat túl gyorsan alakítják át sejt energiává. Az égetési ráta nagyobb mennyiségű zsiradék és fehérjeforrás elfogyasztásával lassítható. Azért nevezzük őket fehérje típusoknak, mert ahhoz, hogy anyagcseréjük optimálisan működjön minden étkezésük alkalmával több fehérjét és zsírt kell fogyasztaniuk, mint szénhidrátot.

Több tudományos kutatás, vagy akár saját megfigyelésünk is alátámaszthatja azt a tényt, hogy a táplálkozásnak jelentős hatása van közérzetünkre, napi teljesítményünkre, hangulatunkra, gondolkodásmódunkra, akár az egész személyiségünkre is.

A gyorségetésű típus néhány tipikus ismertetőjegyei:

• hajlamos hiperaktivitásra
• könnyen felidegesíthető
• bár sok energiája van, gyakran érzi úgy magát, mint akit „felhúztak”, valójában mégis fáradt és sokszor „kiégett”
• alacsony a stressz-toleranciája
• hajlamos a vércukorszint ingadozásra
• jó étvágyú, többnyire ennie kell ahhoz, hogy jól érezze magát
• hajlamos túlsavasodásra
• impulzív, nehezen kontrollálja érzéseit
• jó szervező, de elkezdett tevékenységeit nehezen tudja befejezni
• hajlamos mániákus depressziós fázisokra
• rosszul tud koncentrálni, gondolatai sokszor elkalandoznak
• aggódós, paranoiás, nagyon versenyorientált

Béta vagy lassúégetésű típus

A béta, vagy más néven lassúégetésű típusok a szénhidrátokat túl lassan alakítják át sejt energiává. Az égetési ráta nagyobb mennyiségű szénhidrát elfogyasztásával gyorsítható. Azért nevezzük őket szénhidrát típusoknak, mert ahhoz, hogy anyagcseréjük optimálisan működjön minden étkezésük alkalmával több szénhidrátot kell fogyasztaniuk, mint fehérjét vagy zsírt.

A lassú égetésű típus néhány tipikus ismertetőjegyei:

• hajlamos hipoaktivitásra
• bár kevés az energiája, az a nap folyamán nem ingadozik
• izomtónusa csekély
• gyakran fázik, különösen a lábak és kezek hidegek
• csekély gyomorsavat és izzadságot termel
• étvágya nem túl nagy, ha mégis akkor édességekre
• hipoacidózisra hajlamos
• laza és higgadt személyiség
• érzéseit könnyedén kontroll alatt tudja tartani
• gyakran fáradt apatikus, vagy letargikus
• hajlamos a depresszióra, a reménytelenség érzésére
• rosszul tud koncentrálni

A fentiek alapján látható, hogy mind a szénhidrát típusoknál, mind pedig a fehérje típusoknál lehet idegrendszeri és emésztőrendszeri sajátosság is a különböző tápanyag igény oka. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy ellentétes tulajdonságokkal rendelkezhetnek a táplálkozási típusok az idegrendszeri vagy emésztőrendszeri sajátosságok szerint.

Fontos tehát annak a megállapítása is, hogy milyen dominanciával rendelkezik az egyén.

Hogyan hat a táplálkozás a hormonrendszer működésére?