ANYAGCSERE TÍPUS MEGHATÁROZÁS
Az EVA 3000 műszer segítségével a hormontípus meghatározása után megvizsgáljuk, hogy milyen típusú az anyagcseréd, majd azt is pontosan meghatározzuk, hogy a szervezeted milyen arányban igényli a szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat minden étkezésnél az egészséges egyensúlya érdekében.
A táplálkozási-típus alapján 3 fő csoportot különböztetünk meg, a szénhidrát-, a fehérje- és az egyensúlyi típusokat.
A szénhidrát-típusú embereknek a zsírszegény fehérje-források és a nagyobb arányú jó minőségű szénhidrátok fogyasztása az optimális, az ő táplálkozásuk a Dél-Indiában élő lakosság táplálkozásához áll közelebb.
A fehérje-típusú embereknek viszont nem ártanak a zsírosabb húsok, viszont nekik a keményítőben gazdag szénhidrátokkal és a gyümölcsökkel kell óvatosabban bánniuk, az ő táplálkozásukat az eszkimókéhoz lehetne hasonlítani, ha szintén egy szélsőséges példával szeretnénk élni.
Az egyensúlyi-típusú embereknek közel egyenlő arányban van szükségük fehérjében és szénhidrátban gazdag élelmiszerek fogyasztására. Ők azok, akiknek szervezete genetikailag valóban egy vegyes táplálkozáshoz alkalmazkodott.
Az emberi szervezet belső egyensúlyát számos ellenőrző és jelzőrendszer működése befolyásolja, köztük az egyik legfontosabb az autonóm, más néven vegetatív idegrendszer, amely tudatunktól függetlenül működik. Az autonóm idegrendszer két részből áll, szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerből. Ezek felelősek bizonyos szervek, szervrendszerek, és egyéb anyagcsere területek szabályozásáért.
Az autonóm idegrendszer által kialakított kontroll csak akkor optimális, ha mindkét idegrendszeri ág, a szimpatikus és a paraszimpatikus is egyforma hatékonysággal, és erősséggel látja el feladatát, és ezzel se egyik, se másik által szabályozott anyagcsere folyamat sem kerül túlerőbe.
Az autonóm idegrendszerre ható külső környezeti tényezők egyike a táplálkozás, amellyel befolyásolni tudjuk a szervezet homeosztatikus ellenőrző rendszerét, így szélsőséges esetben felborulhat az egyensúly.
A tudományos kutatások szerint bizonyos makro- és mikro tápanyagok, például fehérje a szimpatikus idegrendszerre fejtenek ki nagyobb hatást, ezzel erősítve annak működését, míg mások, például a szénhidrát a paraszimpatikus idegrendszer működését erősítik jobban.
A tápanyagok egyensúlytalansága és egyes környezeti tényezők hosszú távú hatása vezetett az egyes idegrendszeri sajátosságokkal rendelkező táplálkozási típusok kialakulásához.
Ennek alapján beszélhetünk
- szimpatikus, vagyis aktív
- paraszimpatikus, vagyis passzív és
- egyensúlyi típusú táplálkozási sajátosságokról.
Ez az idegrendszeri beállítottság személyiségünkben megnyilvánuló pszichés jegyeket is meghatározza.
Szimpatikus vagy szénhidrát típus
A szimpatikus dominanciával rendelkező embereket szénhidrát típusoknak nevezzük. Anyagcseréjük akkor működik optimálisan, vagyis akkor vannak egyensúlyban, ha étkezéseik alkalmával nagyobb arányban fogyasztanak szénhidrátban gazdag élelmiszert, mint fehérjét vagy zsírt.
Mivel a fehérjében és zsírban gazdag élelmiszerek erősebben hatnak a szimpatikus idegrendszerre, túlzott fogyasztásuk egyensúlytalanságot okoz, ami esetén hajlamossá válhatnak komoly egészségügyi problémákra, mint egészségügyi problémákra, mint
- székrekedés,
- álmatlanság,
- magas vérnyomás,
- szív-érrendszeri problémák,
- daganatos betegségek.
Paraszimpatikus vagy fehérje típus
A paraszimpatikus dominanciával rendelkező embereket fehérje típusoknak nevezzük. Anyagcseréjük akkor működik optimálisan, akkor vannak egyensúlyban, ha minden étkezésük alkalmával több fehérjében és zsírban gazdag élelmiszert fogyasztanak, mint szénhidrátokat.
Mivel a szénhidrátforrásokban (akár keményítő, akár gyors felszívódású szénhidrát) gazdag élelmiszerek a paraszimpatikus idegrendszer működését erősítik, így fogyasztásuk egyensúlytalanságot okoz és ezért hajlamossá válhatnak a következő egészségügyi problémákra:
- hasmenés,
- jelentős túlsúly,
- cukorbetegség,
- depresszió,
- krónikus fáradtság.
A táplálkozás hatásai az emésztőrendszerre
Az egyéni különbözőségek abban is megmutatkoznak, hogy a sejtszintű energiatermelő folyamataink során milyen sebességgel alakítjuk át szervezetünkben az egyes tápanyagokat. Az emberi szervezetben az energiatermeléshez mindenekelőtt szénhidrát forrásokra és zsírban gazdag élelmiszer forrásokra van szükség. A fehérjék normál feltételek között csak csekély részét teszik ki az energiatermelő folyamatoknak. Az emésztőrendszeri különbözőségünk abban rejlik, hogy a sejtszintű energiatermelő folyamataink milyen sebességgel zajlanak. Mindezek alapján vannak glyko, azaz gyorségetésű típusú emberek, akiknél gyorsabban, vannak béta, azaz lassúégetésű típusú emberek, akiknél pedig lassabban, és léteznek olyan egyensúlyi típusú emberek is, akiknél optimális sebességgel történnek a sejtszintű tápanyag átalakító folyamatok. Az emésztőrendszeri különbözőségek szintén kifejeződnek szellemi és viselkedésbeli jegyekben is, sőt kihatnak a fittségi állapotunkra és a táplálékokra adott reakcióinkra is.
Glyko vagy gyorségetésű típus
A glyko, vagy más néven gyorségetésű típusok a szénhidrátokat túl gyorsan alakítják át sejt energiává. Az égetési ráta nagyobb mennyiségű zsiradék és fehérjeforrás elfogyasztásával lassítható. Azért nevezzük őket fehérje típusoknak, mert ahhoz, hogy anyagcseréjük optimálisan működjön minden étkezésük alkalmával több fehérjét és zsírt kell fogyasztaniuk, mint szénhidrátot.
Több tudományos kutatás, vagy akár saját megfigyelésünk is alátámaszthatja azt a tényt, hogy a táplálkozásnak jelentős hatása van közérzetünkre, napi teljesítményünkre, hangulatunkra, gondolkodásmódunkra, akár az egész személyiségünkre is.
Béta vagy lassúégetésű típus
A béta, vagy más néven lassúégetésű típusok a szénhidrátokat túl lassan alakítják át sejt energiává. Az égetési ráta nagyobb mennyiségű szénhidrát elfogyasztásával gyorsítható. Azért nevezzük őket szénhidrát típusoknak, mert ahhoz, hogy anyagcseréjük optimálisan működjön minden étkezésük alkalmával több szénhidrátot kell fogyasztaniuk, mint fehérjét vagy zsírt.
A Horisan Metabolic Typing® táplálkozási ajánlásának a lényege, hogy az egyes étkezések alkalmával mindig az éppen aktuálisan gyengébben működő idegrendszeri oldalt kell erősíteni a különböző élelmiszerekkel annak érdekében, hogy az egyes vegetatív idegrendszeri ágak működése egyensúlyba kerüljön.