Közeledik a karácsony és szeretjük feldíszíteni a lakásunkat, környezetünket, hogy ezek segítségével a lelkünk is felkészüljön az ünnepre.
Vannak saját hagyományaink és szokásaink és vannak mástól, más népektől átvett szokások is, amit ki-ki a maga módján értékel, él meg vagy éppen kritizál. Kérdés számomra, hogy mennyit tudunk ezekről az ünnepekről, szimbólumokról? Sajnos azt tapasztalom, hogy kellő ismeret nélkül ítélkezünk, ezért fontosnak tartom az ismeretterjesztést a békés egymás mellett éléshez, mert ezt követeli a SZERETET ünnepe.
Hosszúra sikeredett ismeretterjesztő írásomat több részletben küldöm karácsonyig, hogy legyen idő megemészteni a sok információt.
- rész – keresztény karácsonyok és szimbólumaik
- rész – hanuka, vagy zsidó „karácsony”? és a keleti népek téli ünnepei
- rész – grincs fa és társai – karácsonyi „torzulások” és a vásárlási, ajándékozási őrület
Mindenekelőtt tisztáznunk kell, hogy a KARÁCSONY keresztény ünnep, Jézus születésének ünnepe, valamint a hívők számára az Úr eljövetele a saját életükben is, hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához.
A keresztény karácsony nem csupán két napos ünnep, hanem egy hosszú ünnepkör, amely a mi kultúrkörünkben az ADVENT első vasárnapjával kezdődik és Vízkeresztig tart. A Gergely naptár bevezetésével ez az ünnep – december 25-e – naptárhoz kötött dátum lett. Ugye ismeretes, hogy Húsvét változó időpontban van, a Hold változásához kötött.
Az Adventi időszakot viszont ehhez a karácsonyi naphoz viszonyítjuk és ez előtti negyedik vasárnappal kezdjük.
Az idén a lehető legrövidebb az Adventi időszak, mindössze három hét, mivel december 25-e hétfő, így Szentestére esik a negyedik adventi vasárnap.
Nézzük sorban a mi karácsonyunkhoz és az Adventhez kapcsolódó szimbólumokat.
Advent = adventum Domini, vagyis az Úr eljövetele., a várakozás időszaka, ami alatt felkészítjük lelkünket a karácsonyra.
A koszorú készítése egy viszonylag új szokás, amely csak a 19–20. században kezdődött. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el 23 gyertyával egy felfüggesztett szekérkeréken, amelyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Az egyre több gyertya egyre nagyobb fényt ad és szimbolizálja a fény eljövetelét Jézusban. A mai adventi koszorún már csak a vasárnapokra szóló egy-egy gyertya áll. A négy gyertya színe is szimbolikus jelentőségű:
- gyertya lila a hit gyertyája, valamint Ádám és Éva gyertyája, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást
- gyertya is lila a reményé, vagyis a zsidó népé, akik közül származik a Messiás
- gyertya rózsaszín, a szeretetet szimbolizálja, Szűz Mária, aki megszülte a Fiút,
- gyertya újra lila, az öröm színe, Keresztelő Szent János gyertyája, aki készítette az utat az emberek szívéhez Jézus eljövetelével.
Az Adventi időszak kedves gyermekünnepe a Mikulás nap. Szent Miklós, myrai püspök jótékonysági történetét remélhetőleg mindenki ismeri, de akinek ez még nincs meg, itt elolvashatja.
Nálunk Mikulás előestéjén ki kell pucolni a csizmácskákat és ki kell készíteni az ablakba, hogy reggelre a Mikulás segédjeivel telepakolja ajándékokkal. Más országokban – ahogy erről később is írok – a Karácsonyhoz kapcsolódik a Mikulás ajándékozás és a csizmák, cipők helyett zoknik az ajándékvárók.
A két világháború között a Mikulás a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak. Manapság elszakadtunk a mediterrán vidéken élt Myrai püspök történetétől és új történet járja, miszerint a Mikulása a Lappföldön él, és rénszarvas szánnal érkezik. A jóságos, kövérkés, szakállas Mikulás mellett a büntetést szimbolizáló krampuszok is dolgoznak és mérlegelik az ajándékozáskor az évi jó és rosszcselekedeteket.
A karácsony szó a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből származik, és a kracsun szó jelentése átlépést, vagy napfordulót jelent.
A karácsony időpontja a 325-ben tartott niceai zsinaton különült el a vízkereszttől, és került át december 25-re. Az ortodox keresztényeknél szintén december 25. a dátum, amely a Julián-naptárnak a Gergely-naptárhoz viszonyított késése miatt esik január 7-re. – erről kicsit később olvashatsz bővebben. Az abban a korban népszerű Mithrász-kultuszban ugyanezen a napon ünnepelték a Napisten születésnapját és a sötétség feletti győzelmet, ami alkalmat és lehetőséget teremtett a kereszténységnek a pogány ünnep ellensúlyozására, egy új eszmeiséggel való felváltására.
A nyugat-európai kultúrkörünkben a karácsonyt fenyőfa állítással és díszítéssel ünnepeljük, de ez sem túl ősi szokás, mivel csak a 16. századi Németországból származnak erre vonatkozó feljegyzések. Egyes legendák szerint Luther Márton állított először fenyőfát a gyermekei számára karácsonykor.
Az örökzöld fenyő az örök életet, a háromszög alakú piramis formája a szentháromságot, spirális szerkezete az életspirált szimbolizálja.
Csupán a 19. század végétől kezdett általánosan elterjedni a fenyőfaállítás szokása. A rajta lévő díszek is jelentéssel bírhatnak, ha odafigyelünk rá, de mostanában inkább az esztétika került előtérbe, pedig gyermekkorunkban milyen csoda volt végignézni a csillogó színes és változatos díszeket a fán.
Csillag a fa tetején a Nap szimbóluma, valamint a Jézuska születését jelző betlehemi csillag jelképe.
A gömb alakú színes díszek a teljességet, a Földet és a bolygókat jelképezik, ugyanakkor a törékenységük az élet változásaira, mulandóságára figyelmezetnek.
A csillagszórók szintén a betlehemi csillagot jelölik, de a folytonosan fellángoló és kihúnyó élet szimbólumai is.
A gyertya a fény szimbóluma. De manapság ezt égősorral modernizáltuk és tettük biztonságossá. Mindkettő a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe, de a gyertya több a fénynél, hiszen megsemmisül, miközben fényt ad, ahogy a Megváltónak is meg kellett halnia. A viasz, a kanóc és a láng a Szentháromság szimbóluma, valamint a test-lélek-szellem megjelenése is.
A csengettyűk, harangok az angyalok érkezését jelzik, és jó energiákat teremtenek rezgésükkel a megtisztuláshoz, valamint elűzik a démonokat.
A szaloncukor édes íze az égiek ajándéka. Francia eredetű őse már a 15. században megszületett, hozzánk azonban csak a 19. században jutott el német közvetítéssel.
A girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. Ők emlékeztetnek bennünket az „eredendő bűnre”.
Az alma szintén az eredendő bűnre emlékeztet. Ugyanakkor a családi összetartozást is mutatja. Egyes vidékeken a családfő a karácsonyi asztalnál egy almát annyi részre vág, ahányan a családban vannak. Ezzel mutatva a család összetartozását.
A dió a bölcsesség jelképe. Az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú, a picike dió magjában ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége, de ennek a fának emberöltő – vagy még annál is hosszabb idő – kell, hogy bőven termőre forduljon. A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet is jelképezi. Az aranyalma és az aranydió a fénylő bölcsességet hozza el hozzánk.
A karácsony színeiben az arany a férfit, az erőt és a Napot, az ezüst a nőt, gazdagságot és a Holdat szimbolizálja. A piros a termékenység, de egyben az áldozat színe is és a bűné, így előre vetíti a Húsvét szimbolikáját.
Karácsonyi Betlehem főleg Közép-Európa katolikus vidékein elterjedt szokás. A betlehemi jelenet egy színpadias képben ábrázolja a három evangéliumi eseményt: Jézus születését, a pásztorok és a napkeleti bölcsek látogatását. Így kíván emlékeztetni bennünket a karácsony ünnepének igazi jelentésére, a történelembe lépő, az emberrel közösségét kijelentő isteni jelenlétére. A betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban az éjféli misére egy barlangot rendezett be.
Az ortodox hívők egy része a régi, Kr. u. 46-ban bevezetett Juliánusz naptárat követik, amelyben az 1582-ben bevezetett Gergely naptárhoz képest minden 13 nappal későbbre tolódik, így a karácsony náluk január 7-ére esik, amikor a nyugati keresztények karácsonyi ünnepkörének éppen vége van. Miközben a mindennapi életben az ortodoxok többsége is a Gergely-naptár szerint él, az ünnepeket szeretik a hagyományos Juliánusz-naptár szerint tartani.
A karácsonyi előkészületeket egy hónapos böjt előzi meg, majd szenteste, január 6-án a tizenkét apostol tiszteletére tizenkét böjti, azaz húsmentes étel kerül az asztalra. Akik igazán tisztelik a hagyományokat, azok valamilyen főtt gabonát esznek mézzel vagy dióval. Karácsony napján már nem tart a böjt, a lakomák fénypontja általában a liba, vagy a nyárson sült malac. Az éjféli mise nyugati keresztényeknél és a keletieknél is hagyomány.
Az ortodoxoknál viszont nem szokás a karácsonyi ajándékozás, ajándékaikat ők inkább december 19-én, Szent Miklós napján adják át egymásnak. Ugyanakkor a sztálini idők óta a szilveszter tartozéka is az ajándékozás, a díszes karácsonyfa állítása és a Télapó.
Az ortodox karácsony alkalmával nem állítanak feldíszített fenyőfát, hanem száraz tölgyágakat gyújtanak, az úgynevezett badnjakot, az életfa szimbólumát, amit a pásztorok Józsefnek adtak, hogy tüzet gyújthasson a didergő kis jézusnak. De szimbóluma a keresztfának is, ami az áldozat és a megtisztulás jelképe. A régi hagyományok szerint ezt az égetést még otthon mindenki a saját udvarában tette meg, ma már azonban közösségi ünnep az otthonról hozott tölgyágakat a közös nagy tűzben elégetni. Régen a badnjak parazsát haza is vitték és reggelig őrizték, majd az első vendég újra felizzította, hogy a család következő évi egészségét, gyarapodását biztosítsa.
A karácsonyi betlehemezés itt vertepnek nevezik és január 6 és 19 közötti időben hasonló módon a gyerekek végzik házról házra járva Jézus születéstörténetével.
Tőlük nyugatabbra is sok országban a Karácsony összekapcsolódik a Mikulással, így például Angliában és az Egyesült Államokban karácsonykor hatalmas zoknikat raknak ki este – sok helyen a kandallóra -, amibe reggelre a Mikulás rakja az ajándékot.
A fenyőfa állítás szinte mindenhol szokás, de az ünnepi vacsora vagy ebéd népenként természetesen nagyon változatos.
A különböző keresztény népek karácsonyi szokásairól itt olvashatsz bővebben.
Amerikában a karácsonyt megelőzi a HÁLAADÁS ÜNNEPE, aminek egyébként semmi köze ehhez a keresztény ünnephez, de érdemes megemlíteni itt, mert a hagyományok szerint az Istennek adott háláról szól az bőséges őszi betakarítások után. Az USA-ban november hónap negyedik csütörtökjén tartják és tulajdonképpen ezzel megkezdődik a karácsonyi ünnepkör is. A Hálaadás négynapos ünnepe Amerika egyik legnagyobb családi ünnepe, amikor a hálaadási vacsora asztalon elmaradhatatlan a pulyka lakoma, amihez hasonló aztán a karácsonyi asztalra is felkerül. Utolsó írásomban karácsonyi gasztronómiai utazást teszek majd, de előbb elkirándulok más nemzetek, vallások ünnepeihez.
Ezek voltak a keresztény hagyományos Karácsonyi és Adventi ünnepi szokások, „kellékek”, és szimbólumok, amikből sokat használunk, de talán nem mindenki ismerte jelentésüket. Ezek a szokások, díszek nem csupán széppé és változatossá teszik a hétköznapok utáni ünnepünket, hanem jelentéseik segítik a lelkünk megtisztulását is még akkor is, ha a hitünk nem erős, vagy más int a szomszédé, vagy hiányzik az ünnep mögül.
Hívők és nem hívők egyaránt ünneplik a karácsonyt, tehát igenis van jelentősége a szeretet ünnepének mindannyiunk életében.
Ugyanakkor ne feledkezzünk meg más népek szokásairól sem, mert azoknak is ugyanilyen szimbolikus jelentésük, jelentőségük van az életükre, de még a mi életünkre is az egyre “kisebb” Földünkön, ahol egyre többen kell elférnünk.
A téli napforduló a természet legsötétebb időszaka, amit minden kultúra jelentőséggel ruházott fel, hiszen a fény minden ember és élőlény számára az élet.
ki hogyan éli ezt meg? Itt folytatom legközelebb………..
Következő cikk a fény ünnepéről szól más népeknél: A FÉNY ÜNNEPE más kultúrákban | Málnárium – Több, mint fitnesz! (malnarium-vac.hu)
A karácsonyi vásárlási őrületről itt olvashatsz.