„Ahogy a hadiipar is, növekvő bevétele érdekében egyre pusztítóbb fegyvereket fejleszt ki, úgy az élelmiszeripar is soha nem látott ételekkel és soha nem ízlelt ízekkel veszi rá az embereket a túlfogyasztásra.
A tőke már csak ilyen, a részvényesek és a tulajdonosok minden évben – bármi áron – bevételnövekedést akarnak elérni. Hogy ez lassan már az emberiség létét veszélyezteti, az nem az ő dolguk.” Ha túlzónak érzed Szendi Gábor ezen kijelentését, gondoljon abba bele, hogy ma az emberek olyan életmód betegségekben halnak meg, amely a természeti népeknél szinte ismeretlenek, de még a 19. században is ritkák voltak.
Elődeink sok-sok évszázadon keresztül elsősorban azokat az élelmiszereket fogyasztották, amiket a földrajzi környezetünkben az ott lévő éghajlati adottságok hatására gyűjtögettek, vadásztak, megtaláltak, később megtermeltek.
Az emberek egészégének látványos hanyatlása a 19. század végén kezdődött az élelmiszeripar kialakulásának hatására.
Olcsóvá vált a cukor és a nagy glutén (alfa-gliadin) tartalmú kenyérgabona, elterjedt a tejfogyasztás s megjelent a később oly népszerűvé vált gyilkos növényi olaj.
A jóllakottság ára a civilizációs betegség elterjedése volt: megjelentek az autoimmun betegségek, gyakoribbá vált a cukorbetegség, s terjedni kezdett a szívbetegség és a rák.
Vajon az élelmiszeripart mi motiválja? Az egészség szolgálata, vagy a minél nagyobb profit?
A feldolgozott ételek elárasztották a piacot, s a gyanús összetevőket ellensúlyozta a kényelem.
Miközben az orvostudomány és ennek eredményeként a gyógyszergyártás jelentősen fejlődött, a fejlett világ népességének egészsége – döntően az élelmiszeriparnak köszönhetően- az 1960-as évektől rohamosan romlani kezdett.
Sajnos ez a tendencia az ultrafeldolgozott élelmiszerek rohamos gyarapodásával ijesztő mértékben tovább romlik.
A fejlett országokban az elfogyasztott kalóriák fele már ebből az élelmiszerkategóriából kerül ki.
Valamilyen mértékben a legtöbb élelmiszerboltban kapható étel „feldolgozott”. Több csoportra szokták osztani a feldolgozottság mértéke szerint az élelmiszereket.
- Az első csoportban csupán az ehetőség, tárolhatóság, felhasználhatóság érdekében történik beavatkozás (darálás, szeletelés, pörkölés, pasztörizálás, fagyasztás, stb.).
- A második csoportban természetes módon való tartósítás, otthoni, éttermi felhasználásra való előkészítés, fűszerezés történik. Maximum zsírt, olajat, sót adnak hozzá.
- A harmadik csoportba a természetes anyagokkal való dúsítás és konzerválás (konzerv vagy üveges formában) történik.
Az ultrafeldolgozás pedig azt jelenti, hogy az élelmi anyagokat elemi összetevőire bontják, kémiai eljárásokkal módosítják, majd adalékanyagok segítségével „összerakják” olyan élelemnek kinéző formába, amely csomagolása és kinézete alapján kívánatos a szemnek, rendkívül ízletes a szájnak és azonnal fogyasztható. Ennek az élelemkészítésnek az az elsődleges célja, hogy minél olcsóbb alapanyagokból tartós készítményeket állítsanak elő, amelyek rafinált ízvilágukkal, vonzó megjelenésükkel kiszorítják a hagyományos élelmiszereket a polcokról.
Ha ilyen feliratokat látsz a termékek címkéin, hogy magas fruktóz tartalmú kukorica szirup, hidrolizált fehérje, hidrogénezett és észterezett olajok, ízesítők, ételszínezékek, tartósítók, stabilizálók, ízfokozók, tömegnövelők, emulgeátorok, gélképzők, habzásgátlók, fényesítők, stb., akkor ezeket kerüld el, mert ezek az un. ultrafeldolgozott élelmiszerek.
Az ultrafeldolgozott élelmiszerekre a silány tápanyag összetétel, a nagy kalóriatartalom, a gyors és magas vércukorszint válasz és a csökkent laktatóság a jellemző (Fardet, 2016).
Az elhízás mellékhatást leginkább a magas vércukorszint válasz okozza, hiszen ez magas inzulinszintet eredményez, ami a zsírraktárak növeléséhez vezet.
Ha egy étel kevésbé laktató, akkor az emberek gyorsabban éheznek meg, és ezért többet esznek. Viszont a kevésbé feldolgozott ételeket tovább emésztjük, ezért evés után csak több órával éhezünk meg.
Egy kísérlet eredményeként az ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztó csoport naponta 500 kalóriával többet fogyasztott és meghízott (Hall és mtsi., 2019).
A túlsúly mellett még fontosabb az egészségügyi kockázat is, ami a túlsúly következménye is lehet, de a további kísérletek alapján rettenetes statisztikák is napvilágra kerülnek:
- 105 ezer ember 18 éves követéses vizsgálata szerint az ultrafeldolgozott élelmiszerek további 10%-kal növelik általában a rákkockázatot (Fiolet és mtsi., 2018).
- Egy spanyol vizsgálatban 15 000 embert követtek 9 éven át, s a legtöbb ultrafeldolgozott élelmiszert fogyasztók közt 21%-kal többnél alakult ki magas vérnyomás a legkevesebbet fogyasztókhoz képest (Mendonça és mtsi., 2017).
Ennek a súlyát csak akkor foghatjuk fel igazán, ha szembesülünk azokkal a mindennapos ételekkel, amelyek némelyikét magunk is fogyasztjuk.
Ultrafeldolgozott ételeknek tekintik a kenyereket, sütiket, kekszeket, jégkrémeket, csokoládékat, cukorkákat, müzliket, müzli szeleteket, csipszeket, rágcsákat, édességeket, cukrozott üdítőket (legyen az hirdetve „igazi gyümölcsből” készültnek is), a különféle joghurtokat és egyéb feldolgozott tejtermékeket. A húsételek közül a nuggetszek, a hot dogok, a hamburgerek, a húsvagdalékokból készült, erősen feldolgozott kolbászok, virslik legtöbbike ultrafeldolgozott.
Forrás: https://www.tenyek-tevhitek.hu/az_ultrafeldolgozott_elelmiszerek.htm