fbpx

Nehéz eldönteni a sok megjelent okosság között, hogy milyen az igazi, eredeti kokárda, hiszen még a történészek is vitatkoznak ezen?

A kokárda eredetileg színes szalagból készítette kör alakú rózsát jelképező főúri ruhadísz, amely a francia forradalom idején vált a nemzeti együtt gondolkodást szimbolizáló jelképpé. A hagyomány szerint először 1789-ben La Fayette márki készített kék-fehér-piros szalagból kitűzőt, amikor a fehér szalagrózsás királypártiaktól akarta magát megkülönböztetni. Később ezekből a színekből alkotta a Francia a függőleges sávozott kék-fehér-piros francia nemzeti lobogót.

  • kék = a Franciaországban püspökként működő Szent Márton szimbóluma. Az ő családi címere kék volt, amit összetört, amikor az éhező és fázó koldusnak adta fél köpönyegét.
  • fehér = egyrészt a francia királyság színe, ugyanakkor Szűz Mária tisztaságának jelképe, akinek kegyeibe ajánlotta országát XII. Lajos… és ne feledjük Jeanne d’Arc szűzi tisztaságát sem a 15. században az angolok legyőzésében.
  • piros = Szent Denis színe, aki Párizs védőszentje, akinek színe alatt vonult mindig a francia sereg.

A nemzeti színeket mutató kitűző ezt követően terjedt el a 18-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.

A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak nemzetiszínű kokárdát a forradalom estéjén, de francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon. Petőfi szalagrózsája történelmi ereklye, a Magyar Nemzeti Múzeumban keretbe foglalva őrzik. A hitelt érdemlően Petőfitől származó kokárda kívülről befelé piros-fehér-zöld színsorrendű.

Később, az 1900-as évek elején olyan szalagcsokrot kötöttek, aminek szárai, vagyis pántlikái is vannak. Ez a pántlikás kokárda.

1848 után elterjedt az úgynevezett „hajlított kokárda” viselete is. Ez egy néhány centisre vágott, egyszerűen meghajlított nemzetiszín szalagcsík, amely, bár nemzeti színű szalagból készítik, történetileg nem kokárda (szalagrózsa), hanem szalaghal, úgynevezett Awareness ribbon, az öntudatos polgár kifejezője. A piros szalaghal a TUDATOSSÁG szimbóluma lett – red ribbon.

Innen ered tehát az utóbbi időben sokféle színből készült és más-más célt szimbolizáló szalagok, mint a mellrák elleni tudatosság szimbóluma a rózsaszín szalag:

Innen kezdődik az eredetiség vita, mivel ebben az esetben a szárakban fordított színsorrend alakul ki.

A fenti szalaghal forma váltotta ki a vitát a Vexológia (zászlótan) és a heraldika (címertan) szabályai között. Vexológus tudósok szerint, ha van pántlikája a kokárdának, akkor kívül piros – belül zöld a szalagrózsa, ha nincs, akkor a heraldikai szabályok szerint kívül kell lennie a zöldnek, belül a pirosnak

A szabály szerint tehát fordítva kellene kötni a kokárdát, vagyis a kör alakú részben kívül van a zöld és belül a piros.

Ugyanakkor a hagyományt mégiscsak több mint 160 éve Szendrey Júlia kokárdája határozza meg. Történészekben persze felmerült az a kérdés is, hogy olasz zászló színeinek sorrendje esetleg a korábban kirobbant olasz forradalom iránti rokonszenvet is mutathatta, de ez csak feltételezés.

 

Megjegyzem, hogy a magyar zászló színei vízszintesen sávozottak, de mind az olasz, mind pedig a francia zászlók függőlegesen sávozottak, így a fenti vita számomra nem teljesen logikus.

Én maradnék Szendrey Júlia által megkezdett hagyomány folytatásánál és örömmel veszem a nemzeti kokárda nagyon változatos megjelenési formáját.

Share This