Lebstück Mária huszárfőhadnagy
„A félig horvát származású Lebstück Mária apja jómódú kereskedő, a kislány 13 éves korától Bécsben nevelkedett, nagybátyja házában. Harcolt a bécsi forradalomban, majd álruhában, Carl néven csatlakozott a magyar szabadságharcosokhoz. Részt vett a branyiszkói áttörésben, a kápolnai csatában, Buda visszavívásában. A legendárium szerint, amikor egy bálon női ruhában jelent meg, Görgey Artúr börtönbe záratta. Buda visszafoglalásánál – 1849 májusában – férfiakat megszégyenítő módon állt helyt. Főhadnaggyá léptették elő. Házasságot is a harctéren kötött. A világosi fegyverletétel után az aradi börtönben raboskodott, fiát is a börtönben szülte meg, férje ugyanott halt meg. Szabadulása után kiutasították az országból, fiával Horvátországba költözött. Néhány év után újra férjhez megy, családjával Győrbe költözik. 1870-ben ismét megözvegyül, mosónőként tartja el magát. Nélkülözve, nyomorban halt meg. Huszka Jenő operettje, a Mária főhadnagy neki állít emléket. Lebstück Mária sírja az újpesti Megyeri úti temetőben található, nevét utca viseli a városban..” Kovács Emőke “1848 – Nők álruhában” című írásából
Bányai Júlia honvédszázados
Sorsa is példaértékű. 1824-ben Vízaknán született, Sárossy Gyula ügyvéddel kötött házasságot. Férje 1848-ban bekövetkezett halála után Júlia a bécsi cirkuszban lépett fel műlovarnőként.Bányai Júlia honvédszázados
A szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Közlegényként kezdte, de az erdélyi harcokban mutatott bátorsága miatt „Osztrolenka véres csillaga”, Bem József századosi ranggal tüntette ki. A fegyverforgatás mellett olykor kémszolgálatot is ellátott: kitűnően beszélt franciául, így Paszkievics tábornok orosz csapatainál francia táncosnőként kémkedett. Sorsa Világos után is regényesen alakult: követte Bem tábornokot Törökországba, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850. februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1852-52-ben visszatért Erdélybe, s részt vett a Mack József honvéd őrnagy vezette összeesküvésben. Ennek leleplezése után újra Törökországba menekült, majd Kairóban kötött ki, ahol férjével a Fáraóhoz címzett fogadót megnyitotta, amelyet szívesen kerestek fel azok a magyarok, akik üzeneteket, híreket hoztak Magyarországról. Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában. Kalandos életéről Thury Zsuzsa regényt írt Bányai Júlia címmel.. Haláláig szoros szálak fűzték a magyar emigrációhoz.”
Pfiffner Paulina honvédhadnagy
Mezőhegyesen született, apja méneskari főhadnagy. Anyját 10 évesen elvesztette, apját Lengyelországba helyezték, a fiatal lány Mezőhegyesen, nővére családjánál maradt. Színésznek állt, egy vándor társulattal Erdélyben turnézott. Már ebben az időben is gyakoran férfiruhába öltözött, a Ligeti Kálmán nevet használta. A szabadságharc kitörésekor beállt a hadseregbe, a piski csatában megsebesült. A bukás után bujdosnia kellett, de elfogták és Gyulán, a laktanyában tartották fogva. Ismeretlen körülmények között pisztoly került hozzá, öngyilkosságot követett el
Kossuth Zsuzsanna
Kossuth Lajos legfiatalabb húga. Részt vett a Védegylet szervezésében. A forradalom lelkes híve. 1849. áprilisában az összes tábori kórházak főápolónőjévé nevezték ki. Felhívást intézett a magyar nőkhöz, hogy ápolják a sebesülteket. Fáradhatatlanul járta az országot, szervezte és ellenőrizte a katonakórházakat. Világos után elfogták és bíróság elé állították. Bizonyítékok hiányában felmentették; de a hatóságok állandóan zaklatták. Nehéz anyagi körülmények között élt. Bekapcsolódott a Makk-féle szövetkezésbe. 1851. december 2-án ismét letartóztatták, majd szabadlábra helyezték azzal a feltétellel, hogy elhagyja az országot. A súlyos tüdőbajban szenvedő asszony először Belgiumba, majd az Egyesült Államokba ment, ahol 37 éves korában meghalt. Életéről Kertész Erzsébet írt regényt Kossuth Zsuzsanna címmel.
Teleki Blanka
Széki gróf Teleki Blanka a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve. Erdélyi arisztokrata családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig Brunszvik Karolina (1782–1843), aki az első magyarországi óvodák megalapítójának, Brunszvik Teréznek a testvére volt. Két ifjabb testvére volt: Emma (De Gerando August neje), aki 1809-ben és Miksa, aki 1813-ban született.Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták és Pestre, az Újépületbe szállították. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott. Miután 1857 május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza; Ausztriában, majd Franciaországban élt, húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál.
Szendrey Júlia nevét mindenki ismeri Petőfi feleségeként.
Szendrey Júlia 1848 elején lett állapotos. Március 15-én ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát (ezt a párizsi trikolór mintájára készítette). Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Állapotossága miatt azonban nehezen viselte az egyedüllétet. Zoltán fiuk 1848. december 15-én született meg.
Petőfi Sándort 1849 július 20-án-án Tordán látta utoljára. Petőfi még két levelet írt nejének, azután halálhírét hozták.
Laborfalvy Róza
Jókai felesége Laborfalvi Róza, a kor ünnepelt színésznője is vállalt némi szerepet aszabadságharcban először azzal, hogy 1848. március 15-én a Katona József Bánk Bánjának előadása után maga tűzte ki a kokárdát a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mór kabátjának hajtókájára. Még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart ugyan, de az asszony később hősiesen kiállt férje mellett, amikor a szabadságharc bukása után sikerült egy Klapka-féle komáromi menedéklevelet szerezni férjének. Élete így meg volt mentve, de az óvatosság nem volt felesleges. Pestre csak később, Kovács János neve alatt Miskolcon szerzett útlevéllel tért vissza, s még itt is több hónapig részint neje lakásán, részint a budai hegyekben Adliczer vendéglőjében rejtőzött.
