Lassan 60 éves nő leszek, felneveltem 4 gyermeket, de még mindig, vagy éppen ezért nagyon foglalkoztat a női szerepek sokszínűsége.

Amikor kicsik voltak a gyerekeim, akkor az anyaság, illetve a család kapott fő szerepet még a munkámban is, mert egy bababarát szállodát vezettem.

Miután nagyjából kirepültek a gyerekek, a bennem lévő tettvágy nem hagyott nyugodni és egyre jobban kezdtek foglalkoztatni az egyéb női szerepek, problémák és kerestem az ehhez kapcsolódó munkalehetőséget is, hogy a magam változásával mások fejlődését is elősegítsem. Ezzel párhuzamosan a mozgás mindig fontos része volt az életemnek, sportoltam, népitáncoltam és a gyerekeimet is ebbe az irányba tereltem.

A mozgás és a női szerepek a Málnárium fitnesz rendszerben találkozhatnak össze nálam. Olyan női klubot akartam létrehozni, ahol nem csupán a testünket dolgoztatjuk, hanem egy közösséget építve egyéb női problémákkal is foglalkozhatunk.

Tekintettel arra, hogy inkább a 40 év feletti női korosztályt igyekszem megszólítani, így nap mint nap tapasztalom, hogy valóban mennyi szerepben kell is megfelelnünk anyaként, feleségként, nagymamaként, de mindenképpen NŐKÉNT, mert minden korban minden nő szeretne csinos és vonzó maradni.

Hosszú évek tapasztalata alapján több területtel, szereppel is érdemes foglalkozni:

• önelfogadás
• önmagam háttérbe szorítása – megfelelési vágy
• intimitás
• fontossági sorrendek – szépség, egészség, család, munka?

Persze minden mindennel összefügg, de vizsgáljuk meg sorban ezeket a szerepeket…..

Elsőként leginkább azt látom problémának, hogy nehéz belenyugodni az évek múlásába és az állapotfelméréseken, vagy a havi kontroll méréseken rendszeresen előkerül a nosztalgia – „amikor még csak 55 kg voltam”……na meg persze 30 éves…………..

Ahhoz, hogy változni, változtatni tudjunk az élet bármilyen területén, nagyon fontosnak tartom a pillanatnyi helyzet, állapot teljes elfogadását. Az állapotfelmérésen fel is tesszük azt a kérdést, hogy „mennyire szereted önmagadat?”, ezzel kicsit legondolkozni késztetjük a tagjanikat.

Ugyanis az önelfogadásból kiindulva tudunk csak változni és ha mi magunk változunk, változik a környezetünk is anélkül, hogy azt akarnánk megváltoztatni.

Az ÖNELFOGADÁSHOZ pedig fontos a tudatos felismerés, a női szerepek megismerése.

Elgondolkoztunk-e már azon, vajon miképp sokszorozódtak meg napjainkra a női szerepek? Az őskorban például a férfiaknak és a nőknek egyértelműen meghatározott szerepük volt. A férfiak feladata a vadászat volt. Koncentrációjuk a vadászat során egyoldalúvá vált, hiszen, ha hagyták volna, hogy bármi is elterelje a figyelmüket, elhibázták volna a vadat. Velük ellentétben, a nőknek vélhetően már akkor is többféle szerep jutott. Elsődlegesen gyermekeiket védték a vadállatoktól és egyéb veszélyforrásoktól, emellett azonban rájuk hárult a tűz táplálása és egy másik fontos szerep is, a gyűjtögetés. Így alakulhatott ki a nőkben a figyelem megosztásának képessége.

Később az ősember a vadászó-gyűjtögető életmódról áttért az állattartó és növénytermesztő életmódra, ami egy teljesen új helyzetet eredményezett a női szerepek területén.

Igaz, továbbra is a férfi volt a családfenntartó, de a nő is kivette a részét a család fenntartásából, elsősorban a ház körüli munkákból. Az ipari forradalom megjelenése után fokozatosan már a nők is kitanulhattak bizonyos mesterségeket, és a 20. század első évtizedeiben egészen általánossá vált az is, hogy a lányokra is kiterjedt az iskoláztatás. Sőt, nem sokkal később a nők választójogban is részesültek és dolgozni kezdtek.

A nők ily módon rengeteg új szerepben találták magukat. Nem csoda, hogy az újszerű életmód számos nehézséget is magával hozott, és elkezdte feszegetni a határaikat.

A gyermeknevelés mellett a nők dolgoztak, háztartást vezettek, és bizonyos történelmi időkben – világháborúk alatt és után, a férfiak hadba vonulásával, elhalálozásával, munkaképtelenné válásával – rájuk hárult a családfenntartói szerep is, mindez olyan körülmények között, hogy emellett egyre nagyobb hangsúly helyeződött a személyes szabadságra. Az a modell, amely a nőre a sokféle szerepben való helytállást „kiosztja”, beleértve akár a karrierépítést is, a mai napig fennáll, a maga millió problémájával együtt.

Hatalmas kihívást jelent szerepeink megélésének tudatos irányítása.

A nőiség manapság roppant összetett életfeladat, semmiképp sem egyszerűsíthető le tipikus szerepekre.

A nő a család lelke. Nagy felelősség és szinte elviselhetetlen teher hárul azonban az olyan társadalomban nevelkedett nőkre, ahol a gyermeknevelés és a háztartás vezetése mellett nemcsak lehetőségük, hanem igényük is van az önmegvalósításra, sőt a karrierépítésre is.

Ebből adódóan, akkor tudunk jól helytállni, ha nem okvetlenül másoknak és a társadalmi elvárásoknak próbálunk megfelelni, hanem elsősorban saját magunknak. Ehhez azonban fejlett női énképre van szükségünk.

A női szerep az anyasággal válik teljessé. Ugyanakkor tudatosítanunk kell magunkban, hogy az anyaságban a gyermek ellátása jelentette feladat miatt nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a felszínen tartsuk nőiségünket is.

Manapság sok esetben tapasztalható, hogy az anya szerep nagymamaként még intenzívebbé válik, sőt a fiatal anyukák szinte kihasználják ezt a fokozott nagymamai szerepvállalást. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyereket „tökéletes” nevelésének igénye, amihez már nem elegendő egy nő, szükség van a nagyira is. Ugyanakkor talán a fiatalabb generáció kezdi felismerni a saját érdekeit és talán a női, párkapcsolati szerepét is szeretné megélni a túldimenzionált anyaság mellett, ami egyrészt jó, de újabb arányvesztést idéz elő.

A munkahelyen pedig például női vezetőként leginkább a férfias energiáinkat kell mozgósítanunk.

Modern társadalmunk sem könnyíti meg a helyzetünket, ugyanis a közösségi média oldalai által egy olyan világot láttat számunkra, amely nem a realitást tükrözi.

A különféle médiacsatornák ömlesztik felénk a kívül-belül „tökéletes” női ideálokat.

Ha túl sokat várunk el magunktól, az az önszeretetnek az ellentéte. Ahogy másokkal szemben próbálunk megértőek lenni, legyünk megértők magunkkal szemben is. Önmagunk szeretete és elfogadása a kiindulópont az egészséges énkép kialakulásához, a minőségi kapcsolatokhoz és egy boldogabb élethez.

Önszeretetünk növelésével nemcsak értékeljük az erősségeinket, de képesek leszünk elfogadni a gyengeségeinket is, valamint a tényt, hogy olykor hibázunk és nehézségekkel küzdünk.

 LEGYÜNK ÖNZŐK, de valójában nem is önzőség, ha nemcsak másokról, hanem magunkról is gondoskodunk.

• Támogassuk jóllétünket azzal, hogy megadjuk magunknak is a lehetőséget a feltöltődésre, kikapcsolódásra. Így többet tudunk adni a környezetünknek is.
• Érzékeljük a határainkat, és ennek fényében döntsük el, mi fontos, mi jelent elsőbbséget a számunkra.
• Tanuljunk meg nemet mondani, ha úgy érezzük, túlvállaljuk magunkat.
• Végezetül pedig ne feledjük, hogy a megoldást, minden esetben elsősorban belül érdemes keresnünk.

Végső soron az a feladat, hogy ne vesszünk el a szerepeink között és igyekezzünk egészséges egyensúlyt tartani az anyaság, nagymamaság, feleség, karrier között.