Nincs rajta egy túlsúlyos ember sem!
Mi történt az elmúlt 40 évben, hogy így megnőtt a túlsúlyos emberek száma?
- Talán kevesebbet mozgunk?
- Több lett az autó és mindenhova azzal járunk?
- Több lett az ülő munka?
- Stresszesebb az életünk?
Biztosan ez mind igaz, de mint tudjuk a mozgás csupán 30 %-ban hat az alakunkra, alkatunkra.
70 % az étkezésen múlik!
Van, aki még emlékszik arra, hogy a 70-es években még sorba kellett állnunk (a 80-as évek végéig így volt) a banánért. Pult alól lehetett kapni téliszalámit.
A környéken csak egy kisbolt volt, ahol meg lehetett venni A kenyeret, A zsemlét, A párizsit és A trapista sajtot. Na jó! némi túlzás azért van ebben, de nem túl nagy.
Ma hány áruház van a környéken ugyanakkora lélekszámra? Sorolhatnám a multik sorát…..
…és mindegyikben 10 féle párizsi, és kenyérféle, és trapista között lehet válogatni.
…és minden sarkon van csábítóan illatozó péksüteményes….és fagyizó ezer féle fagyival….
…és összességében óriási az élelmiszer választék!
De óriási a mennyiség is, miközben a lakosság létszáma nem változik.
Állítólag az élelmiszer multik a készletük 1/3 részét leselejtezik, vagyis kidobják, megsemmisítik.
Állítólag mi vásárlók a megvásárolt élelmiszer több mint 1/3-át kidobjuk a szemétbe.
Ezek szerint a boltok élelmiszerkészletének alig több mint 30 %-át fogyasztjuk el? Úgy is mondhatnám, hogy a 60%-ot kidobunk?
Ez borzasztó!!!!! Iszonyatos pazarlás!!!
Ráadásul ez a mennyiség még így is kétszer annyi, mint amennyire szükségünk lenne.
…és még egy „ráadásul” van….
A fogyasztói társadalom óriási árudömpingjében elfelejtettük az étkezés szezonalitását. Már nincs szükségünk arra, hogy alkalmazkodjunk a természeti adottságainkhoz, éghajlatunkhoz, hiszen mindig mindent lehet kapni.
De vajon szüksége van-e a szervezetünknek a januári több ezer kilométerről érkező, kamionokban mesterségesen érlelt paradicsomra, vagy decemberben a szépnek látszó, de üres és ízetlen eperre?
Ezek a nem a környezetünkben megtermő és megérő zöldségek, gyümölcsök adnak-e megfelelő energiát az életünkhöz, vagy csupán „töltelékek”?
Szükségünk van-e ezekre mindig, minden évszakban és időben?
Tudod-e például, hogy nagyanyáink mikor sütöttek rántott csirkét?
Persze vasárnap, de melyik évszakban?
Nyár elején, hiszen addigra volt éppen rántani való a tavasszal a kotlós alá rakott tojásból kikelt csibe. Novemberre már tyúk lett belőle, és akkor finom tyúklevest lehetett készíteni.
…és még sorolhatnám, hogy mi mindenben távolodtunk le a természettől, ami körülvesz bennünket, pedig akármennyire is elvárosiasodtunk, akármennyire is kényelmes és jó dolog ez a mindig mindent lehet kapni állapot, azért a szervezetünk nem tud ilyen gyorsan alkalmazkodni a hirtelen jött kényelmes változáshoz.
Itt van példának egy kanadai eset: Az eszkimók anyagcseréje évezredek alatt a hal és a fókazsír feldolgozására, energiává alakítására rendezkedett be. És amikor a civilizált, ám átgondolatlan városi ember hatalmas gyümölcs- és zöldségszállítmányokkal próbálta meg változatossá tenni a táplálkozásukat, kiderült, hogy fél év alatt a teljes populációnál mérni lehetett a cukorbetegség első jeleit. Nem tudott alkalmazkodni a hasnyálmirigyük a váratlanul érkező szénhidrátokra.
Miért gondoljuk hát, hogy nekünk valóban jó és kívánatos ez az óriási választék?
A mi szervezetünk vajon fel tudja-e dolgozni azt a sok új információt mindig minden időben és évszakban?
Vajon hatással van-e ez a sok felesleges információ a manapság nagyon elterjedt és „divatos” allergia népbetegséggé alakulásában?
Térjünk vissza az eredeti kérdéshez – mi változott az elmúlt 40 évben a strandokon?