fbpx

Manapság a lakosság közel harmada érintett valamilyen étel-érzékenységben. Különösen riasztóak a gyerekek körében végzett vizsgálatok! Összeszedtünk pár dolgot, ami komoly változást mutat a 100-150 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Érdemes elgondolkodni rajta!

  • Valódi, szezonális ételeket fogyasztottak. Az ételek gazdaságokból, piacokról vagy őstermelőktől érkeztek az 1900-as évek elején. Ebben az időben az élelmiszer tartósítószerek nem voltak még széles körben elterjedve, az ételek természetes frissességüket őrizték. Amelyik megromlott, azt kidobták. Ez azonban ritkán fordult elő, mivel a megvásárolt termékeket hamar megfőzték, feldolgozták. Táplálkozásuk tápanyagban gazdag volt, hiszen frissen termett zöldségek, gyümölcsök és  frissen vágott állatok húsa adta a konyha alapanyagát. Nem beszélve a kertből szedett fűszernövényekről!
  • Nem diétáztak, és nem bántak szigorúan a testükkel és az anyagcseréjükkel.Akkor és azt ettek, ami abban a szezonban termett. Nagyszüleink nem számolták a kalóriákat, nem álltak naponta mérlegre! Azt ették, ami termett, és nem azt, amit a reklámok sugalltak nekik. Egészséges volt anyagcseréjük, mivel a szervezetük igényei és vágyai szerint étkeztek.
  • Az ételt otthon főzték meg hagyományos elkészítési módszereket használva. Feldolgozott étel vásárlására nem volt lehetőség, és étterembe menni ritka luxus volt. A lányok már kiskoruktól segítettek  a konyhában. Természetes volt számukra, hogy saját kezűleg bármit el tudjanak készíteni.
  • Nem ettek vegyszerrel teletömött élelmiszereket!Génmódosított ételeket, élelmiszer-adalékanyagokat, stabilizátorokat és dúsító anyagokat. Az ételeket még nem kezelték adalékanyagokkal, antibiotikumokkal és hormonokkal, melyek segítenek megőrizni az eltarthatóságukat a fogyasztók egészségének kárára.
  • Nem ipari méretekben tenyésztett állatok húsát fogyasztották! Ráadásul megették az egész állatot, melybe beletartoztak az ásványi anyagokban gazdag csont erőlevesek és a belsőségek Az állati csontokat megtartották vagy vásárolták, hogy erőleveseket és csontleveseket készítsenek belőlük, melyek mindig különleges helyet foglaltak el a vacsoraasztalnál. Ezeket az ételeket nagyra értékelték gyógyító hatásuk miatt, és soha nem ment veszendőbe.
  • Nem rohantak azonnal orvoshoz, amikor úgy érezték, hogy betegek vagy azért, hogy vényköteles gyógyszereket kapjanak. Az orvosi látogatások a balesetben sérülteket vagy az életveszélyes betegeket mentették meg. Amikor lázasak lettek, megvárták, hogy elmúljon. Amikor rosszul érezték magukat, leveseket, erőlevest ettek, és sokat pihentek. Sokkal jobban bíztak a test természetes gyógyulási folyamatában, mint mi manapság. Az ételük volt az orvosság, függetlenül attól, hogy ezt felismerték vagy sem.
  • Sok időt töltöttek a szabadban Nagyszüleinknek nem volt választásuk, hogy bent maradnak a lakásban és játszanak a telefonjukkal vagy a számítógépen. A 18. század végén, a 19. század elején a lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságban dolgozott. Sokat voltak szabad levegőn, nem kellett edzőtermekbe járniuk, edzette őket az egész napi fizikai munka. A gyerekek pedig minden szabad idejükben a szabadban játszottak, kerékpároztak, hintáztak, fogócskáztak a tiszta levegőn. A városi lakosok is sokat mozogtak. Autót, vagy bérkocsit kevesen engedhettek meg maguknak, ezáltal néhány kilométer a munkahelyig, vagy a piacig meg sem kottyant nekik.
  • Nem rontottak el mindent már az elején! A csecsemők nem tápszereket, hanem anyatejet kaptak, ami minden időben, megfelelő hőfokon állt rendelkezésükre.Végezetül egy fontos szemléletbeli különbség: a tudást generációról-generációra adták át! Nem a tévében látták, vagy az interneten olvasták. Az idős családtag csakis jót akarta az utána jövő generációknak. Ez sajnos nem mondható el a manipulált média és a fogyasztói társadalom korában.
Share This