Bevallom, hogy örömmel hallottam meg a rádióban, hogy Petőfi Sándor felesége Szendrey Júlia verseket írt és a korábban leginkább csupán hűtlen feleségként elítélt asszonyról végre új képet festhetünk.
A ’48-as szabadságharc ünnepén szívesen írok erről a sokarcú, regényes életet élt asszonyról, és remélem ezáltal sokakban nemcsak a Szeptember végén vers jóslatát beteljesítő hűtlen özvegy jelenik meg, hanem a mindannyiunkhoz hasonlatos esendő nő is, aki csodálatos hangú verseket írt érzéseiről.
Bizonyára ismered Szendrey Júlia élettörténetét, de igyekszem itt összefoglalni a számomra leglényegesebbnek és érdekesebbnek tűnő információkat, amik talán még a mai nők számára is különleges lehet.
Az 1828-ban született Szendrey Júlia úrias neveltetése ellenére már kora ifjúságában sejteni engedte, hogy egykor kivételes különc teremtés válik belőle. Egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak.
1846 szeptemberében találkozott először az akkor már ismert és elismert költőnek számító Petőfi Sándorral. Egy évvel megismerkedésük után összeházasodtak, de a szülőktől semmilyen támogatást, hozományt nem kaptak. A fiatalasszony első babáját várva varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát, amit a párizsi trikolór mintájára készített. Petőfi naplója szerint felesége piros-fehér-zöld főkötőt viselt miközben ő a Nemzeti dalt írta.
Fél éves kisbabával lett özveggyé alig 21 évesen.
A Petőfi-Szendrey házaspárt a mai értelemben irodalmi celeb párként jellemzik egyes kutatók, mert tudatosnak látszik karrierjük felépítése. „A költő hét év alatt addig példa nélküli karriert futott be rendkívül tudatosan tervezett és szervezett, intenzív irodalmi jelenlétének köszönhetően. A modern irodalmi gépezetet, az irodalmi ipart saját szolgálatába állította, így nemcsak hogy elkerülte a koldusbotot, hanem ő volt az első magyar író, aki meg tudott élni kizárólag írásainak jövedelméből. Petőfi folyamatos, sokszor szándékosan provokatív jelenlétével érte el, hogy a személye és a versei iránti kereslet újratermelődjön, akár tőle származó, akár róla szóló írások vagy hírek tükrében.”
„Júlia irodalmi indulása szintén ennek a koncepciónak köszönhető. 1847-ben Petőfiné naplója címen a jó barát Jókai az Életképekben több részletet közölt Júlia naplójából, ami az újdonsült házaspár szerelmi kapcsolatának történetét rakta ki a korszakban szokatlan módon rajongói elé, és fotót csak azért nem posztoltak az életesemény mellé, mert az technikailag egyelőre lehetetlen volt. Júlia számára viszont ez az irodalmi belépő inkább botrányos lett, semmint sikeres, ez a fajta kitárulkozás egy nőtől normaszegésként hatott.”
Miután Petőfiről nem érkezett több hír, Szendrey Júlia férje felkutatására indult, mert nem hitte el halálhírét, és még Törökországba is el akart utazni, de Haynau visszautasította útlevélkérelmét. Lichtenstein Ferenc herceghez, Haynau bizalmas emberéhez fordult ekkor, aki vigasztalta, várakozásra intette, sőt lakásán meg is látogatta. Ez akkor a lapokban és az ismerősei körében is sok pletykára adott alkalmat. A valóság azonban az volt, hogy a herceg végül választás elé állította Júliát: vagy elmegy vele szeretőjeként Bécsbe, vagy elintézi, hogy kiutasítsák és meghurcolják.
Végül Horvát Ádám történészhez fordult segítségért. A Petőfi keresésével eltöltött zaklatott és magányos időszak után a látszólagos biztonság évei következtek, mert a kapcsolatból házasság lett. Ezt országos felháborodás kísérte. DE vajon miért is csodálkozunk ezen még ma is, hiszen mindössze 22 évesen lett özvegy egy árva kicsi gyermekkel.
Az új családban újabb 4 gyermeket szült (2 fiút és két lányt) Petőfi Zoltán mellé.
1854-ben írta első versét, amely dátum megcáfolja azt a korábbi rosszindulatú mítoszt, hogy a Petőfivel való házassága alatt már írogatott és majmolta férjét.
TUDTAD, hogy Szendrey Júlia fordította le először 1856-ban Andersen meséit elsősorban saját gyermekei számára, de ezzel az 1860-as évekre elismert költőnő lett, kilépett az egykori múzsaszerepből.
Verseiben az anyai szeretet mellett a leggyakoribb verstémája a halálvárás, és a szenvedéllyel teli, intenzív szellemi és a vegetatív hétköznapi lét szembeállítása, mivel férje mellett a családon belüli erőszak számos formáját elszenvedte, ráadásként pedig a közvélemény intenzív gyűlölete is sújtotta, amiért a közmegítélés szerint túl korán elhajította az özvegyi fátylat.
Júlia 1867-ben költözött el férjétől, amivel újra közbotrányt okozott. A közvélemény szemében második házasságának tervezett felbontása ugyanolyan felháborító volt, mint annak idején a megkötése, miközben Júlia indítékai senkit nem érdekeltek. Ekkor már súlyos beteg volt, méhráktól szenvedett, és egy év múlva abban a Zerge utcai szobában halt meg, amelybe később Krúdy költözött.
GONDOLJ BELE, mindössze 39 éve volt!
Halála előtt pár nappal versei kiadási jogait az őt ápoló Tóth Józsefre bízta, akinek a felesége akart lenni. A nála tíz évvel fiatalabb Tóth hivatalnok volt a kultuszminisztériumban, állítólag Petőfi Zoltán barátjaként került kapcsolatba Júliával. Ő Júlia halála után folytatta a versgyűjtemény sajtó alá rendezését, majd a hagyaték évtizedekre eltűnt a Tóth-családban, csak az 1920-as években fedezte fel újra Mikes Lajos és adta ki.
Szendrey Júlia szétszórt, csak részben ismerhető életműve nem keltett hiányérzetet. Az emberek szívesebben merültek el közügynek tekintett magánéletében. Ő lett a többszörös normaszegő nő jelképe a régi Magyarországon, aztán az idők változásával az excentrikus, emancipált nő szimbóluma, a „magyar George Sand”, akinek „az ereiben nem folyt szilvalé”, aki Ady szerint belehajszolta férjét a forradalomba.
Szendrey Júlia most kötetbe gyűjtött összes verséből kirajzolódik a magyar női irodalom egyik első, saját jogán fontos figurája. A megjelent kötet első részét egy Szendrey által összeállított kéziratos versgyűjtemény adja, amelyet minden bizonnyal megjelenésre szánt. A költemények alá feljegyezte a versírás dátumát, helyét, a publikált versek esetében a megjelenés helyét – előkészítve ezzel egy későbbi sajtó alá rendezést, ami csak 150 év múlva történt meg.
Forró lánggal égni,
Aztán elhamvadni
Boldog szerelemtől! […]
Mért nem ez a sorsom?
Mért kell jéggé fagynom
Élet hidegétől?
Csillagként lefutni,
Napként hanyatlani,
Ég boltozatárul:
Ekképen elhalni,
Életből kimúlni,
Pályazáradékúl!
Szendrey Júlia verseskötete megvásárolható a Libri boltjaiban és ITT.
Forrás: https://index.hu/kultur/2019/02/08/szendrey_julia_versek_gyimesi_emese_kortars_petofi/ampp