A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke.
Málnárium:
Klubunk megújulásának és növekedésének szimbóluma.
Népi:
A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
Málnárium:
A Málnárium májusfát klubba szerveződve mi magunk állítjuk magunknak. Sudár, magas fa lesz belőle, ha kiültetjük végül a klubunk előtti útszélre. Színes szalagok helyett mindenki a saját kártyáját rakhatja a Málnárium májusfánkra. Ez a mi közösségünk közös fája, aminek kiültetésére szervezünk klubnapi ünnepséget.
Népi:
Ez a szokás falvakban még napjainkban is komolyan jelen van. A májusfát vagy májusi gallyat világosig őrizni kellett. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május elsején.
Málnárium:
A Málnárium májusfát egész nap őrizzük és rendszeresen ápoljuk, locsoljuk és állandó Málnárium zene szerenádot kap. Csak a déli órákban és éjszaka pihenhet, de reméljük, hogy ettől még nagyobbra nő.
Népi:
Leggyakrabban nyárfa volt, de állítottak vadkörtét, orgonát, vadpiszkét is. Ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.
Málnárium:
A Mánárium májusfa – ÁMBRAFA.