Létezik. Szakszóval chocoholicnak nevezzük őket. A csokifüggők általában a feszültség oldására fogyasztanak csokoládét, drámai személyiségek, gyakoriak a hangulatingadozások náluk, rendkívül érzékenyek mások feléjük intézett véleményével kapcsolatban.
A csokoládéfüggők köre is tovább kategorizálható. Van, aki szezonálisan fogyaszt sok csokit, és van, akit egyfajta érzés hajszolása motivál a még több csokievésre.
Vajon miért kívánjuk olyan sokszor annak ellenére, hogy tudjuk egy bizonyos mennyiség után már egészségtelen?
Olyan agyterület késztetheti az édes falatok túlevésére az embereket, amelyről azt korábban nem feltételezték. Ez azt jelenti, hogy az agynak a korábban véltnél jóval kiterjedtebb rendszere van arra, hogy az egyént a jutalomfalatok túlfogyasztására késztesse. A jutalomfalat persze nem csak az édesség, a csoki lehet, hanem például a zsíros ételek, a kávé, vagy a tejtermékek, különösen a fantasztikus sajtok.
Már az 1950-es években Henry Bieler kutató azt kezdte el vizsgálni, az egyes táplálékok, élelmiszerek befolyást gyakorolnak bizonyos hormontermelő mirigyek működésére, és ugyanezen élelmiszercsoportok képesek az egyén energiaszintjét átmenetileg megemelni is, mert. ezekkel ingerelhetővé válnak egyes hormonmirigyek, vagyis kialakul bennük egy fokozott vérbőség, fokozott hormontermelés.
Mikor van szüksége az embernek erre a megemelt energia szintre?
Főleg abban az esetben, ha alacsony a sejt szintű energiája és szüksége van akár időlegesen is „boldogsághormonokra”.
Az alacsony energiaszintet sok minden befolyásolhatja, mint például a nem elégséges minőségű és összetételű tápanyag bevitel, amit lehet „üzemanyagnak” is nevezni, de a mai stresszes világban a túl sok inger hatására is kialakulhat elégtelen alacsony energiaszint.
Mindez természetesen – mint sok más az életben felmerülő probléma is – felülírható egy alapos önvizsgálattal és anyagcsere típus szerinti táplálkozással.