Horisan Metabolic Typing® – genetikai anyagcsere típusú táplálkozási program kialakulása és fejlődése

A Horisan Metabolic Typing® nem új keletű, modern tudomány, hanem hosszú évtizedes, immár 100 éves tudományos kutatások eredménye. Bár tudományosan a mai napig nem teljesen elfogadott módszer, mégis számtalan pozitív eredményt tud felmutatni. 

Miért nem elfogadott tudományosan és miért tartozik “csupán” a természetgyógyászat kategóriájába?

Az ellentmondás éppen az alapokban rejlik, miszerint minden ember egyedi, ezért meg nem ismételhető tulajdonságokkal rendelkezik, így tudományosan nehezen bizonyítható az egyedi igényeit kielégítő módszer.

A MÁLNÁRIUM által alkalmazott Horisan Metabolic Typing® módszer számunkra már bebizonyította gyakorlati hatását és eredményét, ezért választottuk egyik alappillérünknek.

Nézzük tehát történelmi és tudományos hátterét

Már 1919-ben Dr. Frances Pottenger az élelmiszerek vegetatív idegrendszerre gyakorolt hatását vizsgálta, és megállapította, hogy a fehérjék a szimpatikus idegrendszeri ágat, a szénhidrátok a paraszimpatikus idegrendszeri ágat erősítik.

1930-as évek  Dr Weston Price – fogorvos, Cleveland, Ohio. (1870-1948) Fogorvosként sokat utazott és tanulmányokat folytatott a primitív népek táplálkozásáról és azt a következtetést vonja le, hogy a modern nyugati étrend (különösen a liszt, a cukor és a modern feldolgozott növényi zsírok) számos fogászati problémát és egészségügyi problémát okoznak. Végkövetkeztetése az elődök táplálkozási szokásainak folytatása.

1950-es évek Dr. Roger William (1893 – 1988)

Az Austini Egyetem biokémia professzora. Felfedezője a B5-vitaminnak, a folsav névadója. A „Biocheical Individuality” című könyvében bemutatja a különböző anyagcseretípusok meghatározásához szükséges metódusok fejlődését, valamint hangsúlyozza a személyenkénti táplálkozási követelmények egyediségét.

1960-es évek Dr. George Watson (1893 – 1988)

„Nutrition And Your mind” (Táplálkozás és az elme) című könyvében elmagyarázza az általa kutatott összefüggéseket a pszichikai és a fizikai fejlődés, ill. a táplálkozás és az égetőrendszer között. Pszichiáterként dolgozva feltűnt számára, hogy páciensei állapota és viselkedése rövid időn belül megváltozott különböző élelmiszerek fogyasztásának hatására.

Ugyancsak a 1960-as években Dr. Emanuel Revici (1896–1997) publikálja a könyvét „Research In Physiopathology As Basis Of Guided Chemotherapy” címmel, amiben bebizonyítja, hogy a sejt áteresztőképességének változásai különböző folyamatokat indíthatnak el betegségek kialakulásában a táplálék függvényében. A változások megerősödött aerob vagy anaerob anyagcsere folyamatokhoz vezetnek a sejtekben.

1965. – Dr.Henry Bieler (1893 – 1975)

Kiemelkedő amerikai orvos. Saját súlyos asztma betegségének gyógyítása indította el a korai táplálkozástudományi kutatások felé. Legismertebb könyve az „Ételben az orvosság”. Széles körben elismert és egyben támadott úttörő alternatív gyógyász volt, aki nem gyógyszerekkel, hanem étrend-alapú terápiákat alkalmazott gyógyításra, vagy megelőzésre különböző betegségek, beleértve az asztma, a cukorbetegség és a rák ellen. Henry G. Bieler volt az a kiemelkedő alternatív gyógyászattal foglalkozó amerikai orvos, aki 1965-ben publikálta a “Hormontípusok” című könyvét, amelyben kifejti, hogyan befolyásolják a táplálékok a mirigyeink működését, és ezzel milyen hatással vannak az ember alkatára, és ez hogyan befolyásolja a felesleg különböző testtájakon való lerakódását.

Dr. David Christopher Kelly  (1944 –2003) 1965-ben hasnyálmirigyrákban betegedett meg, de ebből a szinte mindig gyorsan halált okozó betegségből táplálkozással kitudta magát gyógyítani. De amikor ugyanezzel a módszerrel néhány paciensén segíteni akart, nem mindig ért el sikereket, és akkor ismerte fel, hogy egy egyéni igényeknek megfelelő táplálkozásra lenne szükség ahhoz, hogy a gyógyulás esélyei mindenkinél javuljanak, ne csak néhányuknál. Felhasználta Pottenger és mások feltevéseit, tételeit, akik már korábban tudósítottak az egyes nyersanyagok hatásairól az autonóm idegrendszerre. Dr. Kelley ezeket a tételeket sokkal tovább fejlesztette. Mindenekelőtt kidolgozott egy metódust, aminél egy 300 kérdésből álló átfogó kérdőív segítségével az autonóm idegrendszerre vonatkozóan – meghatározható az egyéni típus. Ezzel az újonnan kifejlesztett metódussal jelentősen emelkedtek a gyógyulási sikerek, éveken át ezzel dolgozott és mindig finomított rajta egy picit, még ha nem is mindig ért el sikereket vele.

1970-es években Dr. James D’Adamo bemutatta „One Man’s Food”, és a “The D’Adamo Diet” című könyveiben  a vércsoport és a táplálkozás közötti összefüggések koncepcióját.

Ugyanakkor Dr. George Watson pszichiáter professzor a sejtszintű tápanyag égetési folyamatok alapján égető rendszeri típusokat határozott meg, felhasználva például Szentgyörgyi Albert magyar Nobel díjas tudós a szénhidrátok, fehérjék és zsírok lebontására szolgáló un. citrátkör, vagy citromsavciklus felfedezését is.

1978-tól William Wolcott együtt dolgozott Dr. Kelley-vel és átvette azokat a klienseket, akiknek az ajánlások betartása mellett sem javult az állapota. Sokáig kutatott az után, hogyan következhetne be javulás, de csak évek múltával talált rá a tételre, ami sokat ígérő megoldásnak bizonyult. 

1983-ra William Wolcott jött rá, hogy egyéni anyagcsere függő, hogy az égető rendszeri, vagy az emésztő rendszeri sajátosságok a dominánsak, és hatnak leginkább az anyagcsere folyamatokra. Őt nevezzük a Metabolic Typing “atyjának”.

2003-ban Dr. Klaus D. Holzrichter feltalálta az EVA 3000 levédett és hitelesített 2A besorolású orvostechnikai mérőműszert, amely segítségével az anyagcserét befolyásoló tényezők mérhetővé válnak, és ezzel megalapította a Horisan Metabolic Typing®-ot.

Hogyan alakultak ki a különböző táplálkozási típusok?

Az emberiség a történelem során különböző földrajzi zónákban telepedett le, ahol a rendelkezésre álló táplálékok segítségével kellett túlélniük az adott körülményeket.

Elődeink a FÖLD az évezredeken át tartó benépesedése alatt különböző földrajzi zónákban telepedtek le, ahol adott volt az éghajlat alapján a rendelkezésükre álló táplálékkínálat is. Mivel akkor még sem a földművelés, sem az állattenyésztés nem fejlődött ki, azokból a táplálékokból kellett megélniük, ami az adott helyen rendelkezésükre állt – amit gyűjtögettek és levadásztak.

Annak következtében, hogy hol telepedtek le, a táplálékkínálat nagyon különböző volt. Ezt legjobban két szélsőséges példa szemlélteti:

Kb. 90 000 évvel ezelőtt egy csoport Dél-Indiába érkezett, ahol a növényzet sűrű és buja. Bár lehetséges itt is állatokra vadászni, de a táplálékkínálat jobbára különféle termésekből, gyökerekből, gyümölcsökből és zöldségekből áll. Itt az éhséget könnyebb és egyszerűbb ezekkel a táplálékokkal csillapítani, a vadászattal járó veszélyek és fáradozások helyett. Tehát itt a táplálkozás szénhidrátban nagyon gazdag és igen fehérjeszegény.

Ehhez hasonló a „szénhidrát táplálkozási típusú” ember, aki a fent említett táplálkozást igényli ahhoz, hogy szervezete optimálisan működhessen a mindennapokban.

Ezzel ellentétes a „fehérje táplálkozási típusú” ember, akinek táplálkozási igényeit leginkább az eszkimókéhoz lehet hasonlítani. Az eszkimók a hideg Alaszkában telepedtek le, ahol főleg zsírban és fehérjében gazdag táplálékok találhatók, mint pl. a hal, a fóka, ezért nekik ezekből az alapanyagokból kellett megvalósítani táplálkozásukat.

Ez a két szélsőséges példa jól illusztrálja azt, hogy két embernek mennyire eltérőek lehetnek a táplálkozási igényei és szokásai. A táplálkozási típust alapvetően két dolog határozza meg: az egyik a genetikai sajátosságunk, a másik pedig az életviteli szokásaink, környezetünk. A modern civilizációban az ember legyőzte a távolságot, ezért a különböző táplálkozási típusba tartozó népcsoportok elkezdtek egymással keveredni. Emiatt rengeteg altípus alakult ki.

A globalizáció eredményeként a táplálkozás szezonalitása is minimalizálódott, így minden évszakban szinte minden táplálék elérhető.

De vajon szüksége van-e a szervezetednek ilyen sokféle információra mindig minden időben és évszakban.

Ráadásul a rendkívül gazdag élelmiszer választék óriási csábítást is jelent, ezért lányeges több kalóriát is fogyasztunk, mint amennyire szervezetünk fenntartásához szükségünk van.

A túl sok és sokféle táplálék pedig éppen ellenkező hatást gyakorol ránk, nem energiát ad, hanem éppen elfárasztja a szervezetünket, ezzel lelassítva az anyagcserénket, túlsúlyt és betegségeket okoz.