Éppen csak kihevertük a karácsonyi és szilveszteri lakomázás, ünneplés fáradalmait, máris itt van a vízkereszt, kezdődik a báli szezon. A farsang gyökerei ősidőkig nyúlnak vissza és főleg a tél búcsúztatásáról szólnak. Azt hitték ugyanis a régiek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni őket. Karácsony óta végre hosszabbodnak a nappalok, melyik élőlény ne örülne, hogy végre tavaszodik, nyiladozik az élet mindenhol és mindenkiben. Ezért aztán a farsang lényege a télbúcsúztatás mellett a párválasztás ideje is. Ilyenkor fel lehet rúgni a szabályokat, szabad gúnyolódni. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza. Névtelenséget, „arctalanság”-ot biztosít a féktelen mulatozáshoz.
A Farsang szó a bajor “Fasching”-ból ered, ami a Nagyböjtöt megelőző éjszaka elnevezése volt. Első írásos említése 1283-ból való.
Az ünnep a Vízkereszttől egészen a Húsvétot megelőző Nagyböjtig, azaz Hamvazószerdáig terjedő időszakot öleli fel.
Vízkereszt napja mindig január 6.
- A bibliai hagyomány szerint ekkor jelentek meg a napkeleti bölcsek, a „három királyok” a kis jézus jászolánál az ajándékaikkal. Gáspár, Menyhért, Boldizsár
királyokról vannak, akik úgy tartják, Noé három fiának (Sém, Hám, Jafet) a leszármazottait, azaz a három bibliai népcsoport, a semiták, a hámiták és a jáfetiták követeit tisztelhetjük bennük. Mások a Szentháromság, illetőleg Jézus méltóságainak (arany = királyság, tömjén = istenség, mirha = emberi mivolta) szimbolikus megjelenítését vélik a lényükben felfedezni. Nagyon valószínű azonban, hogy az akkoriban ismert három kontinensre (Európa, Afrika, Ázsia) utalnak, amit az is alátámaszt, hogy az ábrázolásokon a későbbiekben egyikük szerecsenné lett. Érdekesség, hogy egyes katolikus országokban ezen a napon is adnak egymásnak ajándékot a családtagok. - Vízkereszt szó pedig onnan származik, hogy ezen a napon történt Jézus megkeresztelkedése a Jordánban, aminek
tiszteletére a katolikus pap ekkor szenteli meg a tömjént és a vizet, melyet azután a kereszteléshez is használnak. - Ugyanezen a napon történt Jézus első csodája, amikor a vizet borrá változtatta aKánai menyegzőn. Ez volt tehát az első alkalom, amikor Jézus megmutatta isteni hatalmát.
Vízkereszt napjához kapcsolódó szokás a házak megszentelése. Ilyenkor égetik el az adventi koszorúkat, és az elszenesedett üszkös „szénceruzákkal” írják föl a jelent a kapura: 20 – G + M + B – 22. Ez a házszentelés őrzi folytonos vágyunkat, hogy házunkat szellemiség hassa át.
- A Farsang vége, Hamvazószerda változó ünnepnap, mindig a húsvétot megelőző 40. nap, mely idén, 2022-ben március 2.
Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi Virágvasárnapkor megszentelt barka hamujával rajzol keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak, ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás.
- A hagyomány szerint a hamvazószerdát megelőző nap – húshagyó kedd – a farsang utolsó napja, amikor még gátlástalanul lehet lakomázni, mivel azután kezdődik a húsvétig tartó 40 napos böjti időszak.
- A szokások és hiedelmek zömének szempontjából többnyire farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja az igazi farsangot. A záró három napot ” farsang farkának „ is nevezik. Ezek a felszabadult mókázás igazi napjai.
Régi hagyomány az „asszonyfarsang”, amikor a lányok, asszonyok férfiruhába bújtak, és férfi módra mulattak egész nap.
- A népi kalendáriumban különleges nap a hamvazószerda utáni torkos csütörtök, amikor felfüggesztették a böjtöt, hogy elfogyaszthassák a megmaradt farsangi ételeket: ez volt a zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök.
FARSANG TÖRTÉNELEM
- Az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esik egybe. A nagy Dionüszosz ünnepek ugyan tavaszra estek, amikor március-áprilisban az újbort, a szőlő új virágzását ünnepelték, elsősorban a városokban. A december-januárban tartott kis Dionüszia a falvak ünnepe volt, amikor vidám mulatságokat hangos, álarcos felvonulások rendeztek a tél elűzésére.
- Az ókori görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. A Saturnaliák ősrégi latin népünnep, mely a hagyomány szerint annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette, amely Saturnus uralkodása alatt volt a világon. Évfordulója ünnep volt, melynek a napja december 17-ére esett, de az egész ünnep teljes egy hetet vett igénybe. Szabályozása a császárok korába esik: Augustus Caesar három napot engedélyezett, Tiberius és Caligula megtoldották egy-egy nappal. Az egész idő alatt teljes munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott. A gazdagok rózsával koszorúzták fejüket, megvendégelték a szegényeket, leszedték a rabszolgák láncait, a cselédeket saját asztalukhoz ültették, a családtagok pedig apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. Cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok és alakos felvonulások követték egymást, melyek a bolondok ünnepe, karnevál és más ünnepek ősképéül tekintendőek.
- A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg. A farsangi mulatságok nemcsak a Saturnáliák divatját tartották életben, hanem a természet megújhodásával ősi, vidám népjeleneteit, állati és óriás figuráit is. Európa legtöbb országában emlékezetes és mindig újra várt esemény volt az álarcos felvonulás, amikor vagy az ismert, hajó formájú kocsik tetején, vagy másféle feldíszített szekereken óriási maszkos, jelmezes alakokat hordoztak körül.
A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-házi uralkodója, Lorenzo II Magnifico volt.
Velencében a karneválról az első írásos emlékek 1094-ből valók, amikor Vitale Falier volt a város dózséja, és Velence nagy és félelmetes mediterrán tengeri hatalom volt, amely győzelmeit sorozatosan meg is ünnepelte.
A keresztény egyház egy darabig megpróbált szigorúan fellépni a féktelen tavaszváró pogány eredetű ünnep ellen, de nem tudta a nép tudatából kiirtani, ezért kénytelen volt e régi pogány ünnepeknek némi vallásos színezetet adni.
Ekkor alakult ki a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak amely – főként az utolsó három napban – a szabados mulatozás, kicsapongás, böjtök előtti népünnepélyek ideje is. Így az egyébként szigorúan vallásos, hétköznapi életet a féktelen örömünnep váltotta fel ekkor.
A karnevál és farsang szavak eredete
Természetesen mindkét szó eredete körül viták vannak. A karnevál szó egyrészről a középkori latin carne levare, „a hús elhagyása” kifejezésből alakulhatott ki. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha és csirke) fogyott. Másik variáció szerint viszont “carneval” szó annak a díszes hajó formájú szekérnek a nevéből ered, amelyet a február 15-én tartott Lupercalia-ünnepen álarcos tömeg húzott végig az utcákon. Ez volt a carrus navalis, ami a termékenység, bőség, a természet újjászületése szimbóluma volt.
Míg a déli népeknél a hús elhagyásához kapcsolódik a szó eredete, Európa közepén az italméréshez kapcsolható, mert a szó a Fastenschank, azaz „böjti italmérés” összetett szóból származik az egyik variáció szerint.
Ugyanakkor a farsang elnevezése a német fasen, faseln – mesélni, pajkosságot űzni – szóból is eredhet.
A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában.
A velencei karnevál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik, és egy nappal előtte ér véget.Ezen a napon a város apraja-nagyja csónakra, bárkára, tutajokra száll és egész nap illetve éjszaka ott tartózkodik. Mindenki a vízen ebédel és vacsorázik, állandó zeneszó kísérete mellett. A szórakozás minden formája előfordul, még a tűzijátékokat is beleértve. A hajnalt is a vízen kell megérni, mert aki a „redentore hajnalán” az Adria vizével vetett magára keresztet, az egész évre mentesül a betegségektől.
Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. Rend szerint a városközpontban, szabad ég alatt rendezték, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Nem volt éles határ a színészek és a nézők között. A bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak. A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték.
A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák és az ég hirtelen tele lesz menekülő színekkel, léggömbök százai repülnek, imbolyognak a magasban, mintha Velence is szállni készülne. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. Az emberek kiáltoznak, „Viva Venezia! Ciao Venezia!”, a Colombina pedig a magasban kinyitja a hasát, és hullani kezdenek a szalagok és a konfettik. A „kis galamb röpte” a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggia-ja között kifeszített kötélen.Ezzel szemben az ünnepségsorozat végén – húshagyó kedd éjjelén – szintén a Szent Márk téren az egybegyűltek levették maszkjaikat, és kórusban búcsúztak, azt kiáltozva: „Elmegy! Elmegy! Elmegy!” Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is.
Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, de ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábú jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.
A LEGENDÁK IDŐSZAKA
- Január 22. Vince napja – termésjósló nap
„Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince” – tartja a közmondás. E napon a szőlőtermelők figyelik az időjárást: ha szép, napos az idő, akkor jó, ha ködös, borús, akkor rossz bortermés várható szüretkor. A drávaszögi falvakban ún. vincevesszőt metszettek, amit a meleg szobában vízbe állítottak, s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére jósoltak. A kopácsi gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés. Mind a vincevessző hajtatása, mind pedig a pincelátogatás a magyar nyelvterület más részein is szokás volt, és a borvidékeken mára egyre inkább újraéledő hagyomány, ilyen a Vince-nap Siklóson vagy a villányi Pincéről pincére program is.
- Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja
Ez egyházi ünnep, azonban az emberek időjósló napnak is tartották. Ha ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és enyhe időt talál, még visszabújik, mivel akkor hideg idő várható a maradék télre, ha viszont csípős hideget, akkor a tél hamar véget ér.
A gyertyaszentelés szertartását sok helyen megtartják még ma is. A szertartás előtt minden tüzet eloltottak, majd az új tüzet megáldották, azután az áldott tűzről a gyertyákat meggyújtották, majd körülhordozták. A gyertyának azt a végét, ami még nem égett le, a híveknek illett hazavinni, hisz ez jó szolgálatot tett a ház körül. A szentképek háta mögé tették a gyertyát és égiháború, lidérc veszély, villámlás vagy isten haragja esetén a gonosz erők ellen használták, és ezzel világítottak. Az utolsó kenet feladásakor a pap ezt a gyertyát helyezte a haldokló kezébe, meggyújtva, és erről vettek lángot a ravatalhoz is.
- Február 3-a Balázs-napja:
Gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásakor gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány. Ez az ünnep Szent Balázs püspök nevéhez fűződik, aki azzal tette feledhetetlenné magát az utókor számára, hogy egyszer megmentett egy fiút, akinek halszálka akadt a torkán. Hálából a fiú anyja ételt és gyertyát adományozott számára. Azóta a torokfájósok különös becsben tartják ezt a dátumot, az őket ápolók pedig ilyenkor parázsra vetett alma héjával füstölik meg a szenvedőket, hogy ezáltal a betegséget, fájdalmat okozó gonoszt elűzzék belőlük. Ha ezen a napon templomba mentek, akkor a pap két összekötött égő gyertyát tart a hívők nyakához, és arra kéri Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az áldást kérőt a torokbajtól.
Ezen kívül Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonosz űzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is tartották régen. Szokás volt, hogy a magyar szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét arra számítva, hogy Balázs így majd megvédi a szőlőket, és szőlőéréskor elűzi a madarakat, így azok nem tesznek kárt a termésben.
TÉLTEMETÉS MAGYAR MÓDRA
A farsang hangos mulatságait egy középkori hiedelem teremtette meg. A középkori emberek azt hitték, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap elgyengül (hiszen a nappalok rövidebbek, az éjszakák hosszabbak), és ártó szellemek, boszorkányok kelnek életre. A jelmezes felvonulás, a zajok, a boszorkánybábú égetése éppen ezen ártó lények elüldözését volt hivatott megvalósítani. Sok helyen tüzes kereket görgettek, nagy máglyákat raktak, mert úgy hitték a tűz ereje, segíti a Napot, hogy újra erőre kapjon. Eredetileg azért öltöztek jelmezbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. A régi babonákat mára elfeledték az emberek, de a jelmezes felvonulások megmaradtak. Egyes helyeken a régi népszokásokat is őrzik.
- Cibere vajda és Bonc király
Az Európa szerte elterjedt dramatikus játékról a XVI. századtól vannak feljegyzések hazánkból, bár ekkoriban főleg Erdélyben élt ez a szokás, ahol még szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet farsangkor. Cibere vajda neve a böjti ételre, a ciberére utal, Konc király neve pedig a húsos, zsíros ételeket. A vajda és a király vízkeresztkor és húshagyókor harcol egymással. Vízkeresztkor Konc király győz, és megkezdődik a farsang, Húshagyókedden Cibere vajda kerül ki győztesen, és kezdetét veszi a 40 napos böjt.
- Busójárás
A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A busójáráshoz hasonló események szinte minden nép hagyományában fellelhetőek, télbúcsúztatók, tavaszköszöntők, termékenységet varázsló ünnepek formájában. A busójárásról a XVII. századból találhatóak meg az első írásos feljegyzések. A busók öltözete semmit sem változott az elmúlt évszázadokban. „A szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.” A busók mellett felbukkanó jankeléknek is fontos szerepe van, az ő dolguk az utca népének távoltartása. Régen liszttel és korommal töltött zsákkal püfölték a gyerekeket, mára inkább csak ronggyal és fűrészporral töltik meg a zsákokat. Sokszor a bámészkodókat hamuval kenik össze, és el is náspángolják őket.
„Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és „bao-bao!”-t ordítozó busó csoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.”
- Kiszebáb égetése
A babona szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól. A téltemető népszokás igen kedvelt volt a falusi népek körében. Ma már csak elvétve találkozhatunk ezzel a szokással. A lényege, hogy a gyermekek kiszebabát és zajkeltő szerszámokat készítenek, mellyel a Fő térre vonulnak. A vonulás közben hangosan zörgetik szerszámaikat és télűző rigmusokat kiabálnak. (Kisz, kisze haj! Elűzzük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj!) A vonulás a téren felállított máglyánál ér véget, ahol az összegyűlt személyek gondűző cédulákat tűznek fel a kiszebabára, majd bedobják a tűzbe. A papírokra azt írják fel, hogy ki mitől szeretne megszabadulni. A máglya elhamvadásáig tavaszköszöntő versikéket és dalokat énekelnek.
FÁNKTÖRTÉNELEM
Már az ókori rómaiak és görögök is ettek fánkszerű ételt, aminek hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel vagy halszósszal ízesítették.
Később a középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, de még ekkor sem tettek bele cukrot, ám sütés után édes szirupba áztatták, hogy megszívja magát.
A fánk az 1400-as évek óta népszerű Európában. Eleinte a nyers fánktésztát sós töltetlékkel ( gomba, hús és hasonlók) töltötték, és úgy sütötték ki. Engem az orosz töltött pirogra emlékeztet.
A fánktészta eredetileg teljesen megegyezett a kalácstésztával, idővel aszalt gyümölcsökkel is tökéletesítették. A hollandok olajban sütöttek ki. Amerikába is a holland telepesek vitték, és csak az 1800-as évek közepén vált lyukassá.
Magyarországon a fánk a XIX. században terjedt el, és egyre több helyen lett szokássá, hogy vízkereszttől – hamvazószerdáig tartó farsangkor az asztalra kerüljön ez a nyalánkság. Mi a tökéletes eredmény érdekében baracklekvárral töltjük. Közkedvelt még a csöröge, vagy forgácsfánk, és a rózsafánk.
FÁNKLEGENDÁK
- Egy legenda szerint 1847. június 22-én egy amerikai hajó hatalmas viharba került, és kormánykerék egy küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később így sütöttek ki. Látták, hogy a lyukas fánk jó, és azóta így eszik….
- Egy másik legenda is kering a fánkról, miszerint Marie Antoinette királyné egy karneváli éjszakán ismerte meg a csemegét. A királyné egy udvari farsangi álarcosbálról megszökött, álöltözetében elvegyült a bálozó tömegben, de megéhezett, s így egy utcai árustól egy fánkot vásárolt, s az igen ízlett neki. A kíséretében tartózkodó lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosárnyi fánkot. A karnevál elmúltával a fánksütő mestert a palotába rendeltette, s elmeséltette a fánk receptjét. Ettől kezdve vált a királyi lakomák kedvenc finomságává.
- Egy másik hangulatos történet szerint egy Krapfen nevű pék temperamentumos nejének, bizonyos Cecíliának köszönheti létét, aki haragjában egyszer élete párját vette célba egy adag tésztával, de az a tűzhelyen forrósodó zsiradékban kötött ki… s elkezdte páratlan karrierjét a FÁNK!!!
- 1815-ben aztán a napóleoni háborúk végét jelentő Bécsi Kongresszus és békekötés alkalmával, az európai koronás fők a város vendégeiként hónapokig tanácskoztak, Krapfen pék udvari szállítóvá lépett elő, és a farsang idején 2 millió darab szalagos fánkkal szolgálta a tárgyalás sikerét.
FÁNKBABONÁK
- A Tiszántúlon hígra készítik a tésztát, nem is hagyják megkelni, hanem merőkanállal körkörösen belecsurgatják a forró olajba – különös alakzatok formálódnak belőle, amelyekből a hozzáértők még jósolni is tudnak, hiszen meglátják a jövőt benne.
- A farsang jellegzetes ételét a Szerémségben azért sütötték , hogy a vihar el ne vigye a háztetőt.
- Egyes vidékeken a fánkba férfineveket sütöttek és természetesen minden lány izgulhatott, hogy éppen az igazit választja-e.
Szalagos farsangi fánk recept
Hozzávalók kb. 21 fánkra
- 500 g búzaliszt
- 220 ml tej
- 40 g élesztő
- 50 g porcukor
- 60 g vaj
- 5 db tojás
- 1 csipet só
- étolaj
- sárgabarack lekvár
elkészítési idő: 100 perc
Elkészítés:
Előkészítünk egy szalvétákkal fedett tálcát, valamint egy serpenyőben olajat a tűzhelyre.
A langyos tejet, a porcukrot, az élesztőt pedig egy edénybe kimérjük, és hagyjuk 15 percig pihenni, hogy felfusson.
A lisztet egy edénybe tesszük. A lisztre öntsük rá az élesztős tejet, a puha vajat, és a tojások sárgáját. Egy fakanállal keverjük össze a tésztát, majd az asztalra kivéve addig gyúrjuk, míg teljesen sima nem lesz.
Az így kapott tésztát tegyük vissza a tálba, takarjuk le, és meleg helyre téve kelesszük duplájára. Ez minimum 30 perc.
Ha a tészta megkelt, vékony liszten nyújtsuk ki, majd hajtsuk félbe, és nyújtsuk bő másfél ujjnyi vastagságúra (minimum 1,5 cm – 2 cm), és egy 6-8 cm átmérőjű kiszúróval szaggassuk ki a fánkokat. A maradék tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk, és kiszaggatjuk
Most a fánkok közepét ujjunkkal elvékonyítjuk. A lyukkal lefelé fordítjuk az asztalon, és letakarjuk egy konyharuhával. Ezután a fánkokat 25 percig kelesszük!
Kis adagokban kisütjük őket a nem túl forró olajban. Ha az olaj túl forró, akkor a fánk nagyon sötét lesz, és nem tud a szalag sem kialakulni szépen. Az első oldalukat kb. 1 percig sütjük, majd megfordítjuk őket, és további 1-2 percig sütjük. És ami nagyon lényeges. A sütést úgy kezdjük, hogy a fánknak az az oldala legyen alul, amelyiken a lyuk van, a második lényeges dolog, hogy ezt a lyukas felét, fedővel lefedve süssük, ettől lesz szép szalagos a fánk. Mikor megfordítjuk őket a másik oldalukra, akkor már fedő nélkül süssük készre a fánkokat. Figyelem! Ügyeljünk, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert sötét lesz a fánk! Mindig annyi olajban süssük, hogy a fánk lebegjen, ne érjen a serpenyő aljára, mert akkor is könnyen megég. Sütés közben folyamatosan nézzük a fánkokat, hogy szép világosak maradjanak.
Az elkészült szalagos, farsangi fánkokat a szalvétával fedett tálcára szedjük, majd porcukorral leszórjuk, és baracklekvárral töltve tálaljuk.
FÁNK DAL a 100 Folk Celziustól
Ha egyszer egy olyan fánk lenne,
Amin sok fánk teremne,
Minden macska a környéken
Fára mászni szeretne
De őket nem engedném be
A saját kertembe,
Hisz egész nap rengeteg
Fánk hullana az ölembe.
||:Ez a mi fánk fánk hatalmas lenne,
A fánk fánk sokat teremne,
A fánk fánk híres lenne,
Híresebb, mint én.:||
Gondoznám, nevelném,
Ápolnám, kezelném
Egy ilyen fával a fáramászást
Is újra megszeretném.
A kertben henyélnék,
A fa körül lebzselnék,
És minden reggel gyönyörű,
Érett fánkokat szednék.
||:Ez a mi fánk fánk hatalmas lenne,
A fánk fánk sokat teremne,
A fánk fánk híres lenne,
Híresebb, mint én.:||
FÁNK VERS
József Attila: Étkek áradata- részlet
Ím, hát aki mértékkel
szórakozott az étkekkel,
s nem roggyant meg keze- lába,
jöhet a táncos- oskolába.
Járjuk, mint a szél a pusztán,
fölfrissülünk majd káposztán,
s ha még fogát feni falánk,-
frissen sül a farsangi fánk,
kívül piros, belül foszlik,
míg a vendég el nem oszlik.
S aki panasszal van bajba,
menjen a sóhivatalba!