Az Advent a karácsonyra való lelki felkészülés, amely vágy az önmagunkba fordulásból fakad, megállásra, elcsendesedésre késztet. Ennek a befelé vezető útnak a szimbolikus megjelenítése az Adventi spirál, más néven: adventi kert.
Sok szeretettel várunk Téged és családodat az Adventi kertünkbe!
Hangolódjunk együtt a karácsonyra!
Az adventi kert eredete ismeretlen, a népszokások között nincs nyoma, de minden Waldorf-intézményben megünneplik.
„A spirálban benne van az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés. A spirál íveinél ott a visszatérés az előző fázishoz, miközben egy új, magasabb szinten folytatódik ugyanaz a motívum. Újra és újra ugyanaz, de mégis mozog, változik, halad előre – fejlődik.
A belülről kifelé vezetett csigavonal a kiáradást, a lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi. A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés.
Figyeljük meg, hogy a spirál a természet sok-sok képződményében megtalálható motívum: csigaház, DNS, kavarodó örvény, hurrikánok.
Ősi kép ez, majd minden kultúrában megtalálhatjuk a nyomait. A kelták kör alapú spirális labirintusainak körbejárása a lélek beavatódását jelképezi.
A görögök előszeretettel használták tárgya. A maják és az egyiptomiak számára a spirál a napciklussal függött össze. A keresztény Purgatórium – a lélek megtisztulásának helye – megjelenítésekor sok helyen spirális ábrázolásokat látunk. Az indiai mitológiában a spirál a lélegző kozmosz jelképe. Ahogy latin „spiro” – lélegzet – szó is arra utal, hogy a létezésünk elengedhetetlen feltétele és a mágikus vonal között különleges kapcsolat van.”
Milyen különleges ünneplésre hívunk tehát Téged?
Mi vár Rád ezen a mesés estén?
A földön fenyőágakból kirakott spirál „építünk”, melynek közepén egy nagy gyertya, a fenyőspirálban pedig aranycsillagok ragyognak. Mindenki egyesével végigmegy a spirálon kezében egy almába tűzött gyertyával. A spirál közepére érve a nagy gyertyáról meggyújtják a saját gyertyájukat, majd kifele menet egy-egy csillagra helyezik.
Ez a kétirányú mozgás kétféle lelkierőt mozgósít: a befelé tartó úton egyedül kell megtalálni utunkat a fényhez, míg kifelé ezt a fényt a többiekéhez tesszük, hogy része legyen a közös fénynek. Mire mindenki elhelyezi kis gyertyáját egy csillagra, kivilágosodik a terem és a levegő is felmelegszik. Közben adventi dalokat hallgatva lelkünk is megtelik fényességgel és nyugalommal.