Ki gondolná egy-egy akár véletlen balesetnél, hogy a lelkünk is benne volt a sérülésben?
Pedig így van – saját tapasztalatból mondom.
Még mielőtt rátérek a rándulások és ficamok lelki elemzésére, elmesélem, honnan származik a testi problémák lelki hátterében való hitem.
Réges-régen történt, hogy két fiam már éppen kisiskolás volt, egy éves lányomat még szoptattam és közben vártam harmadik babámat a hasamban…. Nagyon fárad voltam a sok „anya-anya-anya” szólongatástól és arra vágytam komoly anyai lelkiismeretfurdalás közben, hogy három napra nem szeretném látni a gyermekeimet és nem szeretném az a szót hallani, hogy ANYA. Viszont nem volt lehetőségem elvonulni három napra, mert nem volt segítségem a gyerekek mellé.
Történt aztán, hogy az ebédhez hiányzott még valami alapanyag, ezért beugrottam a kispolski autómba és leszaladtam a boltba. Közben pedig vétlenül súlyos autóbalesetet szenvedtem olyan fejsérüléssel, ami miatt a mai napig 3 napra nem emlékszek………….
Na tessék! Erre vágytál, hát be is vonzottad magadnak!
Azóta tudom, hogy még egy vétlen balesetben is szerepe van a lélek akaratának.
Nézzük tehát, hogy egy-egy baleset fajta hátterében milyen lelki gyökerek húzódnak?
A törés szükségességét jelzik valamely „kificamodott” élethelyzetből. Nem mindegy, hogy melyik testrészünkön jelentkeznek.
- A nyak a „nyakassággal” és a biztonságérzettel,
- a kar a kapcsolatteremtéssel és a mozgással,
- a váll a „vállalással”,
- a könyök a győzni akarással,
- a csukló és a kéz a „fogással”, ragaszkodással,
- a csípő- és derékízület tája az állóképességgel, a büszke világszemlélettel függ össze.
A csípőficam például azt mutatja, hogy nem látjuk saját szerepünket a világban, aminek előzménye lehet az, hogy a szülők nem fogadták el, nem várták, vagy másnak várták a gyereküket.
A térdízületnél mindig az alázat témakörével szembesülünk – az érintett személy összekeveri az alázatot a megalázkodással.
A boka rándulásai és ficamai rejtett szabadság- és szabadulásigényünkről árulkodnak.