Március 15.-én többnyire a frontvonalban harcoló és életüket kockára tevő férfiakra, nagy nevekre emlékezünk, pedig mellettük több, említésre méltó hölgy is kivette részét az 1848-849-es eseményekből.
A Málnárium Női Klub oldalán a mai napon emlékezzünk rájuk is! Tekintsük át életútjukat, nemes cselekedeteiket.
Lebstück Mária huszárfőhadnagy
„A félig horvát származású Lebstück Mária apja jómódú kereskedő, a kislány 13 éves korától Bécsben nevelkedett, nagybátyja házában. Harcolt a bécsi forradalomban, majd álruhában, Carl néven csatlakozott a magyar szabadságharcosokhoz. Részt vett a branyiszkói áttörésben, a kápolnai csatában, Buda visszavívásában. A legendárium szerint, amikor egy bálon női ruhában jelent meg, Görgey Artúr börtönbe záratta. Buda visszafoglalásánál – 1849 májusában – férfiakat megszégyenítő módon állt helyt. Főhadnaggyá léptették elő. Házasságot is a harctéren kötött. A világosi fegyverletétel után az aradi börtönben raboskodott, fiát is a börtönben szülte meg, férje ugyanott halt meg. Szabadulása után kiutasították az országból, fiával Horvátországba költözött. Néhány év után újra férjhez megy, családjával Győrbe költözik. 1870-ben ismét megözvegyül, mosónőként tartja el magát. Nélkülözve, nyomorban halt meg. Huszka Jenő operettje, a Mária főhadnagy neki állít emléket. Lebstück Mária sírja az újpesti Megyeri úti temetőben található, nevét utca viseli a városban..” Kovács Emőke “1848 – Nők álruhában” című írásából.
Bányai Júlia honvédszázados
Sorsa is példaértékű. 1824-ben Vízaknán született, Sárossy Gyula ügyvéddel kötött házasságot. Férje 1848-ban bekövetkezett halála után Júlia a bécsi cirkuszban lépett fel műlovarnőként.
A szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Közlegényként kezdte, de az erdélyi harcokban mutatott bátorsága miatt „Osztrolenka véres csillaga”, Bem József századosi ranggal tüntette ki. A fegyverforgatás mellett olykor kémszolgálatot is ellátott: kitűnően beszélt franciául, így Paszkievics tábornok orosz csapatainál francia táncosnőként kémkedett. Sorsa Világos után is regényesen alakult: követte Bem tábornokot Törökországba, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850. februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1852-52-ben visszatért Erdélybe, s részt vett a Mack József honvéd őrnagy vezette összeesküvésben. Ennek leleplezése után újra Törökországba menekült, majd Kairóban kötött ki, ahol férjével a Fáraóhoz címzett fogadót megnyitotta, amelyet szívesen kerestek fel azok a magyarok, akik üzeneteket, híreket hoztak Magyarországról. Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában. Kalandos életéről Thury Zsuzsa regényt írt Bányai Júlia címmel.. Haláláig szoros szálak fűzték a magyar emigrációhoz.”
Pfiffner Paulina honvédhadnagy
Mezőhegyesen született, apja méneskari főhadnagy. Anyját 10 évesen elvesztette, apját Lengyelországba helyezték, a fiatal lány Mezőhegyesen, nővére családjánál maradt. Színésznek állt, egy vándor társulattal Erdélyben turnézott. Már ebben az időben is gyakoran férfiruhába öltözött, a Ligeti Kálmán nevet használta. A szabadságharc kitörésekor beállt a hadseregbe, a piski csatában megsebesült. A bukás után bujdosnia kellett, de elfogták és Gyulán, a laktanyában tartották fogva. Ismeretlen körülmények között pisztoly került hozzá, öngyilkosságot követett el.
Kossuth Zsuzsanna
Kossuth Lajos legfiatalabb húga. Részt vett a Védegylet szervezésében. A forradalom lelkes híve. 1849. áprilisában az összes tábori kórházak főápolónőjévé nevezték ki. Felhívást intézett a magyar nőkhöz, hogy ápolják a sebesülteket. Fáradhatatlanul járta az országot, szervezte és ellenőrizte a katonakórházakat. Világos után elfogták és bíróság elé állították. Bizonyítékok hiányában felmentették; de a hatóságok állandóan zaklatták. Nehéz anyagi körülmények között élt. Bekapcsolódott a Makk-féle szövetkezésbe. 1851. december 2-án ismét letartóztatták, majd szabadlábra helyezték azzal a feltétellel, hogy elhagyja az országot. A súlyos tüdőbajban szenvedő asszony először Belgiumba, majd az Egyesült Államokba ment, ahol 37 éves korában meghalt. Életéről Kertész Erzsébet írt regényt Kossuth Zsuzsanna címmel.
Széki gróf Teleki Blanka
Széki gróf Teleki Blanka a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve. Erdélyi arisztokrata családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig Brunszvik Karolina (1782–1843), aki az első magyarországi óvodák megalapítójának, Brunszvik Teréznek a testvére volt. Két ifjabb testvére volt: Emma (De Gerando August neje), aki 1809-ben és Miksa, aki 1813-ban született.Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták és Pestre, az Újépületbe szállították. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott. Miután 1857 május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza; Ausztriában, majd Franciaországban élt, húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál.
Szendrey Júlia
Szendrey Júlia nevét mindenki ismeri Petőfi feleségeként.
Szendrey Júlia 1848 elején lett állapotos. Március 15-én ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát (ezt a párizsi trikolór mintájára készítette). Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Állapotossága miatt azonban nehezen viselte az egyedüllétet. Zoltán fiuk 1848. december 15-én született meg.
Petőfi Sándort 1849 július 20-án-án Tordán látta utoljára. Petőfi még két levelet írt nejének, azután halálhírét hozták.
Laborfalvi Róza
Jókai felesége Laborfalvi Róza, a kor ünnepelt színésznője is vállalt némi szerepet aszabadságharcban először azzal, hogy 1848. március 15-én a Katona József Bánk Bánjának előadása után maga tűzte ki a kokárdát a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mór kabátjának hajtókájára. Még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart ugyan, de az asszony később hősiesen kiállt férje mellett, amikor a szabadságharc bukása után sikerült egy Klapka-féle komáromi menedéklevelet szerezni férjének. Élete így meg volt mentve, de az óvatosság nem volt felesleges. Pestre csak később, Kovács János neve alatt Miskolcon szerzett útlevéllel tért vissza, s még itt is több hónapig részint neje lakásán, részint a budai hegyekben Adliczer vendéglőjében rejtőzött.